Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ordasi Ágnes: A fiumei elitcsoportok és a bosnyák vasúti összeköttetés dilemmái a dualizmus korában
A FIUMEI ELITCSOPORTOK ÉS A BOSNYÁK VASÚTI ÖSSZEKÖTTETÉS DILEMMÁI szabályozásával és saját hálózatukon belül akarták elérni.31 Az egyik legfőbb cél a magyar állam gazdasági érdekeinek érvényesítése volt, amire a Szekszárd— Eszék— Samác—Doboj—Szarajevó—Mitrovica —Arzano —Üszküb32 — Szaloniki útirányon át vezetett szélesvágányú vonal teremtett volna lehetőséget.33 31 KN 1902-1905, VI. 109. országos ülés, 1902. máj. 6. 336-338. 32 Skopje. 33 KN 1902-1905, VI. 109. országos ülés, 1902. máj. 6. 337. 34 Becikkelyezve: 1879. évi VIII. te. 35 KN 1878-1881, XIV. 280. országos ülés, 1880. jún. 10. 190-200. 36 Bosznia kül- és belforgalmának megteremtését, közigazgatási intézményeinek és társadalmának modernizálását, az alkotmányos életre való felkészítését. 37 KN 1878-1881, XIV. 280. országos ülés, 1880. jún. 10. 179-192. 38 Uo. 188-190. 39 Uo. 190. Az idegenkedést fokozta, hogy Bécs nem elégedett meg a vámszövetség-költségek kvótarendszer szerinti fedezésével, hanem — az 1878. évi berlini szerződés34 pontjaira hivatkozva - azt követelte, hogy a magyar kormány vállalja magára a megszállt tartományok fejlesztésével összefüggő kiadások felét.35 Ez csaknem 20%-os többletköltséget jelentett az államkincstárnak, a kitűzött célok pedig gazdasági és politikai instabilitással fenyegettek. Bár a berlini szerződésben vállalt kötelességeket36 számos magyar országgyűlési képviselő kulturális és infrastrukturális okokból is fontosnak tartotta, a „szent misszió” és a „szent kötelesség” teljesítésével járó költségek, a politikai konfliktusok és a Magyarországra eső „haszon” csekélysége felett nem lehetett szemet hunyni. Az osztrák tervekben emellett a magyar állam hatalmi pozíciójának veszélyeztetését látták. Ezért kritikával fordultak a Budapestet és Fiúmét elkerülő, Bécs érdekeit szolgáló és Triesztre fókuszáló javaslatok ellen. Míg az osztrákok az egyes szakaszok minél gyorsabb és költséghatékonyabb megvalósítása érdekében a keskenyvágányú pályákat szorgalmazták, addig a magyarok egyetértettek abban, hogy az útvonalakat úgy kell kiépíteni, hogy azok összessége „nemcsak a katonai, hanem az ország forgalmi, kereskedelmi érdekeinek is lehetőleg megfelelni képes legyen”.37 Mocsáry Lajos ellenzéki parlamenti képviselő 1880 júniusában a Sziszek— Károlyváros, illetve Sziszek-Doberlin/Novi vonalak tárgyalása kapcsán tiltakozott az ellen, hogy a kormány hajlandó az osztrákok bosnyák vasúti koncepcióját támogatni; azzal érvelve, hogy az egy soha meg nem térülő vállalkozás lenne. A magyar államnak ez esetben roppant összegű, kamat nélküli kölcsönöket kellene Boszniának adnia, miközben a vasút az osztrák iparcikkek keletre juttatásának és a militarizmusnak kedvezne.38 Hasonló következtetésre jutott Orbán Balázs is, aki úgy látta, hogy a Monarchia mindenféle Boszniával kapcsolatos intézkedéssel „magát a végsemmisülésnek dobja oda áldozatul”.39 509
