Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szász Hunor: Adatok a 18. századi székely székek igazságszolgáltatási intézményeinek történetéhez. Csíkszék esete 1708–1780 között
Szász Hunor ADATOKA 18. SZÁZADI SZÉKELY SZÉKEK IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI INTÉZMÉNYEINEK TÖRTÉNETÉHEZ Csíkszék esete 1708-1780 között* A rendi korszak erdélyi igazságszolgáltatási rendszere Werbőczy HármaskönyvAe, Bethlen Gábor 1619-es perrendtartására {Specimen iuridici processus) , az Erdélyi Fejedelemség törvényeit összegző két gyűjteményre, az Approbatae és Compilatae Constitutiones^, valamint a lokális szinten kidolgozott törvényhatósági statútumokra épült. Ezeket egészítette ki a Mária Terézia uralkodásának első felétől kezdődően becikkelyezett, országgyűlési végzéseket tartalmazó korpusz, az Articuli Novellares) A vármegyékhez hasonlóan a székely székek igazságszolgáltatási intézményrendszere is kétlépcsős volt. A vármegyéken az elsőfokú bírói fórum az úgynevezett parciális, míg a másodfokú a generális szék volt.2 A székely székekben az elsőfokú instanciát a viceszék, míg a másodfokot a derékszék képviselte. Ahogy a 16—17. századi vármegyei közgyűlések nem váltak külön a bíráskodási feladatokat ellátó generális széktől {sedriátáV) — kivéve az 1640 utáni Belső-Szolnokot3 -, úgy a székely törvényhatóságok közgyűlései, a székgyűlések is helyet adtak bizonyos peres ügyek lebonyolításának.4 A székgyűlés {congregatio generalis, generalis confluxus, gyrásgyűlés, march alis szék) a székelység legrégebbi intézményei közé tartozott. A letelepedés utáni időszakban elsősorban bíráskodási szerepet töltött be.5 A 15. század második felében kialakuló esküdtszék 1562-ig nem vált külön a székgyűléstől, mivel a pereskedés és bíráskodás is annak alkalmával zajlott.6 1 Erdély jogtörténete. Szerk. Veress Ernőd. Kolozsvár 2018. 215., 263-264. 2 Dáné Veronka: „Az Onagysága széki így deliberála.” Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata (Erdélyi Tudományos Füzetek 259). Debrecen-Kolozsvár 2006. 35-37. 3 Dáné V: „Az Onagysága széki” i. m. 31. 4 Pál-Antal Sándor: A székelyek földje és népe. Marosvásárhely 2013. 77. 5 Connert János: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562-iki átalakulásig. Kolozsvár 1901. 28., 32. 6 Liviu Moldovan — Pál-Antal Sándor: A székely önkormányzat és szervezete a XVI. században. In: Székely felkelés 1595-1596. Szerk. Benkő Samu - Demény Lajos-Vekov Károly. Bukarest 1979. 38.; Pál-Antal Sándor: Székely önkormányzat-történet. Marosvásárhely 2002. 62.; Uő: A székelyek földje és népe. Marosvásárhely 2013. 29.; Székelyföld története I —III. Szerk. Egyed Ákos et al. Székelyudvar hely 2016. II. 194. * Jelen tanulmány a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (Kolozsvár) 2022-ben megvédett PhD- értekezésem egyik átdolgozott alfejezete. A kutatott szék négy egyenrangú, úgynevezett társszékből: Gyergyószékből, Felcsíkszékből, Alcsíkszékből és Kászonszékből állt. A négy társszéket együttesen Csíkszéknek is szokás nevezwni. írásomban ezt a rövid megnevezést használom, amikor a teljes székre utalok. Amennyiben valamely társszékre gondolok, azt külön megnevezem. 447 SZÁZADOK 158. (2024) 3. SZ. 447-47O.
