Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
ANTON HRUBON Ez az álláspont megegyezett a Birodalmi Külügyminisztérium álláspontjával, amelyet valószínűleg közvetlenül Joachim von Ribbentrop hagyott jóvá, és amely 1938. október 7-én került Adolf Hitler asztalára. Berlin az adott helyzetben egyértelműen a területileg megcsonkított Csehszlovákia vagy az önálló Szlovákia fennmaradását támogatta — mindkét esetben erős németországi kötődéssel. A Magyarországhoz való integrációt azzal az indokkal utasították el, hogy „a német félnek nem érdeke ez a fajta megoldás”.73 73 Eduard Niznanskÿ et al.: Slovensko-nemecké vztahy 1938-1941 v dokumentoch I. Od Mníchova k vojne proti ZSSR. Slowakisch-deutsche Beziehungen 1938 —1941 in Dokumenten I. Von München bis zum Krieg gegen die UdSSR. Presov 2009. 5. sz. irat, 129-133. 74 Archiv Ministerstva zahranicnich veci, Praha, Fond Londÿnsky archiv (Külügyminisztérium Levéltára, Prága, Londoni Levéltár) (a továbbiakban: AMZV LA), tajné (’titkos iratok’), 134. doboz. Správy z komárnanskych rokovaní 12. — 14. okt. 1938 (Jelentések az 1938. okt. 12—14-i komáromi tárgyalásokról); NA PMV, 225-1045-3. sz. irat. Správa Ministerstva národnej obrany o územnych poziadavkách Madarska pocas komárnanskych rokovaní, 14. okt. 1938. (A Nemzetvédelmi Minisztérium jelentése Magyarország komáromi tárgyalásokra beterjesztett területi követeléseiről, 1938. okt. 14.) Vö. Katarina Ristveyová: „Az. madarské Madarsko”. Mensinová otázka madarskej poli tike na odstúpenom üzemi Komárnanskej zupy v rokoch 1938-1945. Banská Bystrica 2017. 42-43. 75 Eva Irmanová: Madarsko a versaillskÿ mierovy systém. Usti nad Labem 2002. 300. 76 Alexander Mach: Neodrodíme sa svojmu národu! Slovák, 1938. november 5. 1. Göring diplomatikus válasza az 1938—1939-es válságévek német felfogását tükrözte. Berlin nem támogatta a Budapest által szorgalmazott „nagy megoldást”, de nem támogatta a - délnyugat-szlovákiai Csallóköz és más, kisebb határ menti területek átengedésére korlátozódó — (cseh)szlovák „kis megoldást” sem.74 Ezért, amikor a komáromi tárgyalások kudarcba fulladtak, a Bécsben megtartott német-olasz döntőbíróság 1938. november 2-án több területet ítélt meg Magyarországnak, mint amennyiről a szlovák delegáció hajlandó volt lemondani, de kevesebbet, mint amire a magyar küldöttség számított. A bécsi döntés áthidalhatatlan szakadékot teremtett a korabeli szlovák és a magyar politika közé. Az eredmény belsőleg megerősítette a Horthy-rezsimet, ugyanakkor végleg kizárta annak lehetőségét, hogy Szlovákia békés módon megnyerhető legyen arra, hogy a jövőben csatlakozzon a közös államhoz.75 A HSES és a szlovák társadalom számára pedig Magyarország ősellenséggé vált, mert nem tartotta tiszteletben még azt az elemi etnikai elvet sem, amely a határrevízióval kapcsolatos vitákat a többségi magyar területekre korlátozta. A nagyhatalmi döntés miatt érzett szlovák keserűséget találóan fejezték ki Alexander Mach szavai: „Ma nem a nép győzött, nem a népi elv győzött, hanem ismét igazságtalanság történt”.76 A HSES - saját hitelességét féltve és a közvélemény részéről várható támadások miatt - kész volt az elfogadható kompromisszumot diadalmas diplomáciai sikerként tálalni. A nyelvileg vegyes Kassa és több, szinte teljesen szlovák település 308
