Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
A HLINKA-FÉLE SZLOVÁK NÉPPÁRT MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAINAK ALAKULÁSA kisebbség asszimilációs tendenciáit, már csak ezért is nehéz elképzelni, hogy a „történelmi hazába” való visszatérés gondolata a szlovák társadalom szélesebb rétegeiben megértésre vagy éppen rokonszenvre talált volna.50 Összegezve elmondhatjuk, az állambiztonsági hatóságok - részben tudatlanságból, részben „felülről érkező kérésre”, azzal a szándékkal, hogy felhívják a figyelmet az államellenes mozgalmakra - rendkívül túlbecsülték a Rodobrana potenciális katonai erejét. Amennyiben feltételezzük, hogy a szervezet mégis elhatározta magát egy, közvetett módon a magyar revizionizmus érdekeit szolgáló államellenes puccs szervezésére, a csehszlovák hadsereg egységei egészen biztosan órákon belül elfojtották volna azt, és az akció ugyanúgy végződött volna, mint Hitler 1923. novemberi sörpuccsa.51 50 A Horthy-kori Magyarországon élő szlovákok politikai, kulturális és oktatási elnemzetietlenítésének néhány formájához lásd Ladislav Deák: Postavenie slovenskej mensiny v Madarsku medzi dvoma svetovymi vojnami. In: Slováci v Madarsku. Red. Eva Bálázóvá - Genovéva Grácová. Martin 1994. 11-34. 51 Jellemző módon a csehszlovák belügyminisztérium hatóságai által a Rodobrana tevékenységéről kialakított képet a Tuka-vezette szervezet sajtója is visszaigazolta az országos viszonyokat folyamatosan bíráló írások csehellenes támadásaival. Pl. a Rodobrana tagjai a prágaiak pejoratív jelölésére használt „Pepik” kifejezést használták, „a prágai Pepíkek centralizmusáról” stb. írtak. így vált a „Pepik”, „Pepíci” azaz a Josef keresztnévnek a cseh köznyelvben bevett becéző alakja a szlovák nacionalisták szótárában a csehek gúnynevévé. Vö. Kto bojuje proti Rodobrane? Rodobrana, 1926. augusztus 1. 2. Ebből a csehellenes alapállásból a rendőri hatóságok tévesen arra a következtetésre jutottak, hogy a Rodobrana Magyarországhoz kötődő államellenes szervezetként működik. Hasonlóképpen kétségek merülnek fel Tukának azon állítólagos törekvéseivel kapcsolatban, miszerint Csehszlovákia felbomlasztására törekedett volna. Jóllehet valóban gyűlölte a csehszlovák rendszert - ami 1918 utáni szakmai megaláztatásából, illetve az értékpreferenciáival ellentétes csehszlovák demokrácia jellegéből adódott -, és politikai tevékenysége az 1923. évi L. számú köztársaság-védelmi törvény paragrafusai szerint csakugyan hazaárulásnak minősíthető, a több szempontból felemás magatartást tanúsító néppárti politikus államjogi elképzeléseit a mai napig homály fedi. Például a Horthy-korszak kormányaihoz eljuttatott információi legfeljebb a csehszlovák demokrácia jellegének elutasításáról tanúskodnak, s nem arról, hogy a csehszlovák államról szolgáltatott adatokat. Ö maga ebben az ügyben soha nem szólalt meg, aminek természetesen megvoltak az okai. Az eddig feltárt források alapján gyakorlatilag semmi hitelt érdemlőt nem tudunk magyarországi adatszolgáltatásáról, s emiatt minden kategorikus következtetés puszta spekuláció lenne. „Magányos farkasok”: a Szlovák Néppárt renegátjai a magyar irredenta szolgálatában Vitathatatlan tény ugyanakkor, hogy Hlinka erőteljes felhívásai ellenére a Szlovák Néppárt egyes tagjai nem tudtak belenyugodni Csehszlovákia 1918 utáni megalakulásába. A tagságnak ez a számszerűen szinte elhanyagolható, de annál zajosabb része 301