Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
ANTON HRUBON az úgynevezett csehszlovák centralista pártok hangoztatták ezt, de a rövid életű harmadik köztársaság időszakában (1945—1948) és a csehszlovák kommunista pártállam (1948—1989) évtizedeiben is nagy hangsúllyal emlegették a „népieknek” (szlovákul „lúdákoknak”) nevezett HSES-politikusok magyarországi politikai kötődéseit azzal a céllal, hogy a pártot és vele együtt a szlovákiai katolikus egyházat is rossz színben tüntessék fel.6 6 A „l’udák” kifejezés a szlovák politikai közgondolkodásban a Szlovák Néppárt (SES) vagy a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSES) tagjainak, támogatóinak jelölésére használatos. Minthogy a HSES - a hitleri Németországgal való együttműködése, az 1939-1945 között a szlovák államban működtetett autoritativ rendszer, valamint a nemzetiszocialista szlovákiai gyakorlat miatt - erősen kompromittálódott, a kifejezés mindmáig erősen pejoratív, megbélyegző és sértő. 7 A vizsgált időszak szlovák-magyar kapcsolataira vonatkozó alapvető szakirodalmat főleg Baj esi Ildikó, Ladislav Deák, Juraj Fabian, Maros Hertel, Martin Herényi, Roman Holec, Marián Hronsky, Eva Irmanová, Janek István, Tomás Lang, Pavel Micianik, Miroslav Michela, Ján Mitác, Ladislav Olexa, Katarina Ristveyová, Romsics Ignác, Sallai Gergely, Simon Attila, Szarka László, Szeghy-Gayer Veronika, Tilkovszky Lóránt, Andrej Tóth, Timea Veres, Martin Vietor, Zeidler Miklós és mások munkái jelentik. Terjedelmi okokból itt nem sorolom fel a konkrét publikációkat, de a megfelelő helyeken többre is hivatkozni fogok. Tanulmányom áttekintést kíván adni a HSES magyarországi kapcsolatainak, hivatalos és személyes magyar kötődéseinek alakulásáról. Arra törekszem, hogy beazonosítsam azokat a fő kereteket és területeket, ahol ezek az interakciók létrejöttek, és hogy meghatározzam a szlovák-magyar kapcsolatokat alakító legfontosabb eseményeket, kiemelt figyelmet szentelve az Andrej Hlinka, majd a Jozef Tiso vezette pártra gyakorolt hatásuknak. Munkám elsősorban diplomáciai levéltári forrásokra, a korabeli szlovák, cseh, magyar és német sajtóra, valamint a szakirodalomra támaszkodik.7 Fő célom a szlovák-magyar kapcsolatokat érintő eddigi ismereteink összegzése és bővítése (a 20. század első felére vonatkozóan), mégpedig a kapcsolatok egyik legfontosabb, a fentiekben már jelzett politikai aspektusának kritikai elemzése révén. Kapcsolattörténeti elemzésemben elutasítom a szlovák és a magyar történetírásnak azt az általánosító narratíváját, amely egyfajta bináris, egymásnak a priori ellentmondó „szlovák” és „magyar” nézőpont létezését feltételezi. Éppen ellenkezőleg, saját régebbi munkáim alapján azt állítom, hogy a HSES nacionalista jellege ellenére, politikai gyakorlatukban Hlinkáék a különböző államokhoz és kormányzati rendszerekhez való viszonyukat abból vezették le, hogy miként tudnak és akarnak a nacionalista paradigma és a — 19—20. század fordulójának magyarországi kultúrharcában gyökerező - kulturális paradigma kombinációjához alkalmazkodni. A Magyarországhoz való visszatérés, a „magyar út” 1938-as végleges elutasítása elsősorban annak a párton belül kialakult konszenzusnak volt az eredménye, amely szerint, ha Horthy Magyarországa elméletileg jobb alternatívát kínálna is ideológiai-kulturális igényeik kielégítésére, mint Csehszlovákia, a párt nemzeti programja aligha teljesülhetne a magyar államon belül. 288
