Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
EGY MUZIKÁLIS FÖÚR CSŐDJE a hitelezést, a hitelképességet és a hitelek felhasználását a társadalmi kapcsolatok és cselekvések kulturálisan meghatározott rendszerében próbáljuk megragadni.118 118 A kultúrantropológia perspektívájából a hitelezés nemcsak a hierarchikus gazdasági viszonylatok, hanem a társadalom szimbolikus rendjének folytonos alakításában játszik szerepet. - Carola Lipp: Aspekte der mikrohistorischen und kulturanthropologischen Kreditforschung. In: Soziale Praxis des Kredits 16-20. Jahrhundert. Hg. Jürgen Schlumbohm. Hannover 2007. 15-16. 119 Fáy Mária férjének nyújtott hitelei azonban nem nélkülözték a szigorú üzleti megfontolásokat sem, és az egzisztenciális önállóságát erősítették (a hiteleket a férje birtokára tábláztatta be). Vö. Hans Medick - David Sabean: Interest and emotion in family and kinship studies: a critique of social history of anthropology. In: Essays on the study of family and kinship. Eds. Hans Medick - David Sabean. Cambridge 1984. 9-12. 120 Magyarország vármegyéi és városai I. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Szerk. Sziklay János - Borovszky Samu. Bp. 1896. 248. 121 A hitelfelvételnek ez a gyakorlata hosszú idő óta jellemző volt az arisztokráciára. Esterházy Pál herceg például a halálakor (1762-ben) a titkárának, a komornyikjának, a lakájának és az udvari festőjének is tartozott. - Bakács István: A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei aXVII-XVIII. században. Bp. 1965. 93-94., 118-119. 122 Az 1715. évi LI. te. szerint sokan az üdvösségről és emberszeretetről megfeledkezve, az „uzsorás gonoszságnak és fösvénységnek” hódolnak, ezért a megengedett 6% feletti kamat elvételéről rendelkezett. Az 1723. évi CXX. te. az uzsorásokat a tőkéjük elvesztésével, az 1802. évi XXL te. pénzbírsággal vagy fogsággal büntette. Az egyre szigorúbb szankcionálás az „uzsoráskodás” terjedésére utal. Gróf Fáy István rendezett, bár adósságoktól sem mentes birtokot örökölt, valamint azt a szimbolikus tőkét, amelyet nagyapja a hivatali pályáján, illetve a főnemesi rangra emelkedéssel felhalmozott. E rang reprezentációja azonban a korábbinál nagyobb vagyont és jövedelmet igényelt, amit a széttagolódott (több megyében fekvő) birtok saját kezelése vagy a bérbeadása sem fedezett. A generációról generációra öröklődő, kiterjedt társadalmi és családi kapcsolatok rendszerébe illeszkedő hagyományos, rendinek nevezhető hitelezést119 Abaúj vármegye és a régió nemességének tőkeszegénysége gátolta. Ugyanakkor az 1844-ben mindössze 15 000 pengőforint alaptőkével alakult és az első üzletév végén 189 000 forint takarékbetét-állománynyal rendelkező Kassai Takarékpénztárnak is (amelynek alapítója, Fiedler Károly kereskedő 710 forint áruhitelt nyújtott Fáy Istvánnak) legfeljebb a helyi (városi) hiteligények szűkös ellátásában lehetett szerepe.120 Tradicionálisnak tekinthetőek (és nem tartoztak a kiegyenlítésre váró „becsületbeli” adósságok kategóriájába) a grófnak személyesen alárendelt cselédektől, tiszttartóktól felvett hitelek,121 a halmozódó áruhitelek viszont a bizalom erodálódásához vezethettek. A bizalom helyett inkább a kölcsönös bizalmatlanságot feltételezzük az 1840-es évek elejétől megjelenő új hitelezők (zsidó kereskedők, pénzkölcsönzők) és Fáy gróf között. Az előbbieket a rövid távú és nagyobb kockázattal járó haszonszerzés motiválta, és bizonyára voltak közöttük olyanok, akik az avar it iát és az usuraria pravitas^ elítélő régi erkölcsi normarendet nem internalizálták maradéktalanul.122 Míg Fáy István, miután harminc évre haszonbérbe adta és elzálogosította nemcsak a saját, hanem a nővérével közös birtokát, tetemes adósággal terhelte meg, és az ingatlanok rendezetlen 283
