Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS jogi-tulajdoni viszonyait a hitelezők előtt (akarva-akaratlan) rejtve hagyta. Az azonban a gróf és az alig több, mint 10 000 holdas birtokának hitelképességét jelzi, hogy egy gyors (néhány éves) eladósodási periódust követően (a csőd előtt az összes adóssága 600 000 forint volt) további hitelkonverzióra vagy nagyobb banki (parciális obligációs) kölcsönre nem volt lehetősége. A csődtömeg által indított igényperek feltárása az individuális és a csoportmorál, valamint a nemesi jogokra és a földtulajdonra vonatkozó értékrendek szemléltetésére is módot adott. Gróf Fáy Mária (és az öccse) számára a tulajdon „szentségét” a királyi birtokadomány,123 illetve a Werbőczy-féle jogszokásgyújremény és egyéb régi törvények legitimálták (akkor is, ha azok másról szóltak), amivel a váltó- és a csődtörvény, valamint a Csorba Károly által hivatkozott újabb precedensek - az ő felfogásukban - nem lehettek egyenrangúnak. A családi birtok védelmét erkölcsi kötelességnek tekintették, amelynek támadói, az 1840-es évek alakuló diskurzusaitól aligha függetlenül, az „uzsorás zsidók” voltak. Ullmann Móric sem mulasztotta el, hogy (az évszázados nemeseket megszégyenítő retorikával) a törvénykezési rendszer „letiprásán”, illetve Werbőczy és a nemesi szabadságok „porba dőlésén” sajnálkozzon (amennyiben a zálogjogon bírt jószágaitól megfosztják), érvelésének lényege azonban a szerződéses fegyelem, valamint a befektetéseinek biztonsága volt. („A polgári életben vagyon és birtokbátorság az éltető szellem — ez terjed életér gyanánt keresztül hiteltörvényeinken is.”)124 A kassai polgárcsaládból származó Csorba Károly perügyelő a hitelezőket megtévesztő, kijátszó Fáy testvérekkel és Forgách Károllyal, a felelőtlenül költekező István gróffal, valamint az „uzsorás” Ullmann Móriccal szemben erkölcsi vádakat fogalmazott meg (hasonló aggályokat az általa képviselt hitelezőkkel kapcsolatban nem vetett fel), a törvényszékek azonban ezeket a szempontokat nem vették figyelembe, és az elhúzódó perek végül a felek közötti megegyezéssel zárultak le. 123 Fáy István útirajzában elevenítette fel ősei vitézségét, akik „IV. Béla király életét megmentvén, s ezáltal Fáj földjét számos helységekkel diadalmuk jutalmául nyerték.” - Fáy L: Utazási emlék i. m. 657. 124 SAK Súdne písomnosti c. 468. 5. c. 279. (1846) Ullmann Móric elleni igényper. 125 „Helyesen mondá Lisztünk Pesten: Alterthum ist die Essenz der Aristocratie. ” - Fáy 1: Utazási emlék i. m. 659. A jövedelmek és a hitelek felhasználása Fáy gróf társadalmi ambícióinak megvalósítását, a vágyott és elért státusz folytonos igazolását és megerősítését szolgálta. Számára az arisztokrácia életforma, műveltség, a múltban gyökerező rang és presztízs,125 továbbá kulturális szerepminták sokasága, amelyeket a rezidenciális zene (és a koncertterem klasszicizáló dekorációja), az évekig tartó utazás, a pesti szalon (bár erről az imázsteremtés szándékával csak az egyik újság adott hírt) és a mecenatúra (immár mint a nemzeti kultúra támogatása) reprezentál. Ám volt a kulturális szerepeknek még egy hangsúlyos eleme. A hangversenyeken fellépő Fáy gróf hírnévre 284
