Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS és Csermák Antal kompozícióit tulajdonította el, de „[...] more kollégáink is oly kontárkodást űznek, mely szinte elviselhetetlen. Neki mennek, régi magyarokból újat kovácsolnak, és saját nevük alatt kiadják. Egyik hall a másiktól egy magyart, nosza, pár taktust változtat rajta, és a maga neve alatt játssza mindenfelé. Maholnap az ördög sem fogja tudni, melyik szerzemény kitől való.”104 104 Fáy István: Szózat a közönséghez! II. Hölgyfutár, 1856. június 25. 595. A gróf maga is áldozatul esett, mivel az egyik csárdását a kevésbé ismert Nittinger Adolf sajátította ki, ami később Brahms 6. magyar táncaként híresült el. - Rákos Miklós: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára. Zenekar 5. (1998) 3. sz. 36. 105 Fáy gróf kezdeményezése nem volt hiábavaló, és 1859-ben már hangversenyt is rendeztek, ahol a tárogató zongorakísérettel szólalt meg. - Fáy István: Felszólítás Magyarország cigánybandáihoz. Vasárnapi Újság, 1859. október 16. 501.; A december 8-i tárogató-hangverseny. Vasárnapi Újság, 1859. december 18. 609. 106 Fáy István: Egy szó a magyar operáról. Hölgyfutár, 1854. október 19. 6. 107 Rossini válaszát évtizedekkel később a Pesti Hírlap közölte. - RE.: Rossini és a pesti Nemzeti Színház. Pesti Hírlap, 1928. január 28. 16. 108 Merk János: Néhány adat gróf Fáy István - mint magyar zeneköltő és zongoraművész - életéből. Vasárnapi Újság, 1862. május 11. 225. Fáy István nemcsak a régi magyar zene, hanem a legszebb hangszerének, a feledésbe merült tárogatónak a felélesztésére is kísérletet tett. Felszólította a cigánybandákat, hogy kutassák a nyomait, tanuljanak meg rajta játszani, mivel hangja a „harcias” verbunkosokhoz és a lassú magyar táncokhoz is illik. „Talán az ég megadja nekem azon örömet, hogy e hangszer országunk rónáin, hegyein, palotáiban és csárdáiban ismét díszesíteni fogja bandáinkat, a régi magyar ősidőket szívünk elé fogja varázsolni, és az Ázsiából édes eleink által kihozott hangszer előbbi állását a magyar földön ismét elfoglalja.”105 A magyar zenei hagyományban az opera szerényen volt jelen, holott a hazafias lelkesedés keltését, valamint a történelmi múlt és a nemzeti emlékezet megalkotását segíthette, illetve a magas kultúrát — amelyben a népzene öröksége és az olasz és a francia műzenei formák ötvöződhetnek - a szalonokban rendezett koncerteknél eredményesebben reprezentálhatta. Fáy István ezért az 1850-es években operák írását szorgalmazta. Elégedetlen volt Erkel Ferenccel, aki szerinte a Hunyadi László 1844-es bemutatása óta tétlenkedik, és a német származású Doppler Ferencet, a Nemzeti Színház karmesterét buzdította, hogy Ruzitska József 1822-ben írt „eredeti magyar” operáját, a tatárjárást megelevenítő Béla futását újítsa fel.106 Sőt, 1854-ben levelet írt Rossininek, és egy magyar operát kért tőle, amit az olasz mester udvariasan visszautasított.107 A gróf ezután maga látott hozzá a hagyományteremtéshez a Vérpohár című darabbal (amit Kisfaludy Károly romantikus elbeszélése inspirált), ám végül csak a nyitány készült el.108 280
