Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
EGY MUZIKÁLIS FÖÚR CSŐDJE a nemzetben a trón iránti hűséget, erényt, hős indulatot, szóval minden jeles tulajdonságot fejtenek ki.”88 88 A gróf veszélyt látott az 1838-ban bemutatott Ludas Matyi című zenés bohózatban, ahol szerinte indokolt lett volna a cenzori figyelem: „Nekem, megvallom, nem tetszik az, hogy a földesúr előbb jól megkinoztatik és megveretik, s egy-két szempillantás múlva jön az ispán jelenteni a parasztoknak, hogy a dézsma és a robot el van engedve. - Pestnek szomszédságában gyakran a magyar paraszt is bemegy a theatrumba, és a hír szájról szájra menvén, az effélék a föld népére nem jó benyomást tesznek. így a Ludas Matyiban a sok satyricus kifejezések az aristocratia és a földesurak ellen talán el is maradhattak volna.” - Fáy István: Valami a nemzeti színház ügyében. Századunk, 1839. november 18. 729-733.; Uö: Levél Lisztről i. m. 101-103. 89 Életképek, 1845. augusztus 2. 158. 90 Tallián Tibor: Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei. Bp. 2015. 312.; Jókai Mór: A históriai tarokkparti. Bp. 1996. 21-22.; Pásztor Mihály: De Caux Mimi memoárjai. Pesti Napló, 1906. december 11. 1-2. A fiatal színésznők támogatása olykor az élettörténet különböző narratívákban fennmaradt, anekdotikus (és nehezen igazolható) részleteivel fűződik össze, amelyek közül egyet érdemes rövid kitérővel bemutatni. A francia nemesi családból származó De Caux Mimi, a Nemzeti Színház művésznője 1844-ben Fáy István tízezer forintos adományával itáliai és franciaországi képzésre indult, ám csupán Bécsig jutott, ahol 4—5 hónapot töltött (mi több, a gróf állítólag — August Artaria zene műkiadónak ezidőtájt írt levelei szerint - feleségül akarta venni). A frigy elmaradt, Mimi visszatért Pestre, és feltűnő gyorsasággal hozzáment a nála 18 évvel idősebb színészhez, László Józsefhez. (A zenetörténész Tallián Tibor egy újsághír homályos fogalmazása alapján arra utalt, hogy a művésznő a távollétével talán a másállapotát leplezte: „Lászlóné először lépett fel műutazása és férjhezmenetele után, és tapssal fogadtatott, sőt a koszorú sem hiányzott, ami mindenesetre a legkeserűbb satyra volt.”)89 Jókai Mór 1900-ban az egykori történetet más kontextusba helyezte. Egy „nagybirtokú földesúr” tízezer forintot küldött Miminek külföldi tanulmányaira („kellően betáblázva”), aki ehelyett férjhez ment a színésztársához. A mecénás pert indított (a visszaszerzett összeget jótékonyságra kívánta fordítani), ám minden fórumon elvesztette, és Mimi a summából szép házat vásárolt Pesten. Pásztor Mihály, a Pesti Napló munkatársa a századfordulón több ízben beszélgetett az emlékiratain dolgozó De Caux Mimivel, aki úgy emlékezett, hogy „egy napon László József Bécsben termett és a szó szoros értelmében megszöktetett. Mindjárt meg is esküdtünk, és a tízezer forinton, amit Fáytól kaptam, csinos házat vásároltunk a Stáció utcában.” (Az esetleges egykori affér természetesen nem került szóba.)90 A publicisztikához visszatérve, nem kerülték el Fáy gróf figyelmét a pesti német színház botrányai sem. Egy recenzenst például - írta 1842 márciusában - rablóként támadtak meg „német színészeti kontárok”, majd az háborította fel, hogy a magyar „aristocratia” tagjai keveredtek színházi verekedésbe, és ez a kultúrálatlan viselkedés Európa-szerte szégyent hoz a magyarságra. (Külföldön kürtölik, hogy a „magyar 277
