Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS jőve ugrottam le a kocsimról, és érzékeny atyai intéssel adám értésükre, milly nemzetiség elleni vétek ez, és milly háládatlanság a haza iránt, midőn saját tánczukat mellőzve, az idegent majmolják. Szavaim olly fogékony keblekre találtak, hogy lelkesülten éljent kiáltának a magyar táncznak.”83 Fáy Istvánnak a magyar zene és tánc eredetiségének védelme érdekében (a földesúri erélyen kívül) más elképzelései is voltak: a városi és falusi kocsmákban „törvényesen” tiltsák meg, hogy a cigányok a nemzetin kívül egyéb nótákat játsszanak; vagy javasolta Gömör vármegyének az egyetlen igaz magyar cigánymuzsikust, Radies Mártont támogató egyesület szervezését, viszont akadályozza meg a magyar bandába nem való fúvós hangszerek („a sipító klarinét, a bömbölő fagott és a rezgő trombita”) használatát.84 A gróf úgy vélte, efféle hatalmi presszió „műveltebb körökben” nem valósulhat meg, azt azonban elvárta, hogy a bálokat és az egyéb táncmulatságokat nemzeti táncokkal és öltözetben nyissák meg.85 83 A gróf ugyanakkor a parasztok táncát esztétikailag és a jó modor tekintetében sem tartotta az úri társaságéval egyenrangúnak: „[...] nemzeti tánczunk a pórok által tánczoltatva, a nyersességnek vagyis a betyárságnak bélyegét látszik magán viselni. De nem így van ez minden nemzetek tánczával, midőn műveletlenebb ember járja, ki magát öröme túlságos kitöréseinek mintegy állatilag átengedi? Bizonyosan. Művelt ember kezében mindenre a pallérozottság kedveltető fénye borul.” Emellett ízléstelennek nevezte, hogy a „falusi leány városba menvén szolgálni, szép karmazsin vagy kordovány csizmája helyett czipőt húz lábára, és a haját fésűre veszi”. - Fáy L: Egy-két szó i. m. 489-493. 84 Fáy István: Még valami a magyar muzsikáról. Hasznos Mulatságok, 1840. december 19. 197-199.; uo., 1840. december 23. 201-203. 85 Fáy I: Még valami a magyar i. m. 197-198. 86 Fáy István: Levél Lisztről és a pesti magyar színházról. Századunk, 1840. február 13. 104. 87 Fáy István támogatta Wildt Jenny, a boroszlói, majd a brünni színpad énekesnőjének bécsi képzését és saját költségén Párizsba küldte tanulni Sáry Fanny táncosnőt (akit a Báléj című operában látott). — Honderű, 1843. május 27. 715.; Magyar Színművészeti Lexikon I —IV. Szerk. Schöpflin Aladár. Bp. 1929-1931.1. 329-330. A nemzeti színjátszás a reformkori publicisztika állandó témája volt, amelyhez Fáy István ugyancsak több alkalommal hozzászólt. Számos kortársához hasonlóan úgy vélte, hogy a Pesti Magyar Színház a magyarosodást segíti és a patriotizmust erősíti, továbbá hogy a nemzeti opera és a balett, amelyek témájául az ősi népregéket ajánlotta, a magyar zenét és a táncot „műveltebb fokra” emeli. A gróf perspektívájában az általa látogatott bécsi, berlini és itáliai teátrumok művészi színvonala jelent meg („az olasz, francia, spanyol és más művelt nemzetek pártolják a balettet [...], ne legyünk mi alábbvalók másoknál”),86 ám ehhez szerinte olyan anyagi fundamentum szükséges, amely az egyéni adományokon kívül87 a politikai közösség (az országgyűlés) támogatását, valamint „legkegyesebb Fejedelmünk” pártfogását igényli. Ezen a ponton a nemzeti kultúra emelése és a bécsi udvarhoz fűződő lojalitás konfliktusa merül fel. Fáy István azonban elutasította azokat a „ferde nézeteket”, amelyek szerint a magyar teátrum a kormányzatra ártalmas lehet: „A színdarabok ugyanis loyalis censura által vezéreltetvén, 276
