Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
EGY MUZIKÁLIS FÖÚR CSŐDJE Bertzik Imre, jászói táblabíró (aki gitáron játszott), Leeb Eduárd kassai violinista, Steinhübel Lajos, a régi patrícius polgár családból származó eperjesi ügyvéd és flótás (fuvolás), valamint a magyar muzsikát „nemzeti nótákkal gazdagító” Liszt János mátészalkai seborvos és hegedűs.69 A Fáy által fizetett hivatásos zenészeket Heerfurth Károly eperjesi oboista, a cseh Beetlack Károly, a palatinális ezred hangászati igazgatója, a szintén cseh Bortzága János, a gróf udvari csellistája, Zomb József, a kassai főnemzeti iskola zenetanára, népies daljátékok és más színpadi művek ismert zeneszerzője, valamint Killer István eperjesi klarinétista képviselte. A gróf, aki Zombnál tanult, fortepianón játszott, amit alapok tudósításai is méltattak: „[...] ifjúi esztendeit és a várakozást felül haladó jeles tehetségénél fogva bámulásra méltó remek módon játszik [...] sa szívet megindító báj erővel ragadja meg. A sebes solok kijátszásában csudálkozásra méltó az ujjainak sebessége, méltó a virtuosus névre.”70 69 A tudósítások Lisztet a neves zeneszerző „atyafiaként” említették (a rokonsági fokozatot nem sikerült kiderítenem). 70 Ujfalussy Mihály: A Felső Magyar Országi Musikai Egyesületnek meg ismértetése. Tudományos Gyűjtemény 15. (1831) 1. sz. 113-118. (Ujfalussy Mihály maga is a hangversenyek résztvevője volt.) A gróf apjának, Fáy Jánosnak a zenei neveltetésére is jellemző lehetett, amit Csomasz Tóth Kálmán a korabeli köznemesség zöméről megállapított: az igényes zene a nevelésből „szinte teljesen kimaradt, ahol pedig mégis előfordult, meg kellett rekednie az iskolán kívüli fuvolázgatás, a cigányprímástól tanult hegedülés vagy a naturalisztikus zongorázás fokán.” Az ifjú Fáy István viszont, miután a tehetsége ambícióval társult, rendszeres és professzionalizálódó zenei képzésben részesült. Az említett Zomb József zeneszerzőnél és zenetanárnál, az abaúji zeneélet lelkes szervezőjénél tanult, majd a Münchenben, Brémában, Bécsben, Pesten és Pozsonyban, valamint a londoni filharmonikusokkal is koncertező (zsidó származású) Bertha Levigtől vett (ki nem fizetett) kurzusokat. Csomasz Tóth Kálmánt idézi Dobszay L.: Magyar zenetörténet i. m. 274. 71 Ujfalussy M.: A Felső Magyar Országi i. m. 113-118.; Uő: Jelesség. Tudományos Gyűjtemény 16. (1832) 4. sz. 122-124.; Uő: Második idei jelentés a Fáy Muzsikai Egyesület májusi gyakorlásairól. Tudományos Gyűjtemény 16. (1832) 8. sz. 124-126. 72 Uő: A Felső Magyar Országi i. m. 113-118.; Uő: Jelesség i. m. 122-124.; Uő: Levéltöredék Fáji utazásomról. Hasznos Mulatságok 20. (1836) 5. sz. 34-37. A repertoár évről évre gazdag és változatos volt. A muzsikusok Haydn, Mozart és Beethoven, Ries, Weber, Hummel és Moscheles műveit, Johann Strauss keringőit, Rossini és Bellini operáit, valamint Csermák Antal verbunkosait adták elő, ezenkívül saját szerzeményeiket mutatták be, és olyan koncerteket is szerveztek, amelyek programja - az országban egyedülállóként - kizárólag magyar nótákból állt.71 A Muzsikai Akadémia egyéb látványosságokkal is kiegészült. Esténként „víg nemzeti táncos mulatságokat” rendeztek vagy „nemzeti egyes táncokat” adtak elő, a táncolókat jeles cigánybandák „lelkesítették”, és a tűzijáték sem hiányzott. Goutier József, a cirkuszi akrobatika Európa-szerte ismert alakja lovasszámokkal szórakoztatta a közönséget, de Fáy gróf a jobbágyairól sem feledkezett meg: számukra lóversenyt rendezett azzal a szándékkal, hogy a lótenyésztésre ösztönözze őket.72 Miként a hivatásos és az amatőr zenélés, úgy a házi zene és a hangversenyek között sem voltak éles határok a 19. század első felében. A fáji „vigasságok” is 273
