Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS nem fedezte Fáy István adósságait.46 Ezért Csorba Károly igénypereket indított Ullmann Móric, Forgách Károly és Fáy Mária ellen az árendába adott (elzálogosított), eladott és „átjátszott” birtokokért. A továbbiakban ezeket a pereket mutatom be, ami a csőd további részleteinek megismerését teszi lehetővé. 46 Pesti Hírlap, 1846. május 1. 300. 47 Az 1840. évi XXII. te. 37. §-a szerint az „eddig jó lélekkel [jóhiszeműen - Cs. T.] kötött, ezután pedig törvényes bizonyság előtt kötendő, törvényes átadással megerősítendő, és az illető törvényhatóságoknak bemutatandó haszonbérlési szerződések”, ha a haszonbérbe-adó csődbe jut, teljes erejüket megtartják. (A csődtörvény arról nem szólt, hogy az „égbekiáltó uzsoráskodás” vajon a nem jó lélekkel kötött szerződések közé tartozott-e.) 48 Ennyi volt az 1837-ben megállapított bérleti díj. 49 SAK Súdne písomnosti c. 468. 5. c. 279. (1846) Ullmann Móric elleni igényper. Az Ullmann Móric elleni per 1846 júniusában az Abaúj megyei csődtörvényszéken indult. A perügyelő az „égbekiáltó uzsoráskodással” kötött haszonbéri szerződéseket támadta (szerinte Ullmann a Fáy-jószágokat „bitorolja”), azt állítva, hogy az érvényben lévő (az 1841-ben kötött) a csődtörvény által megkívánt „kellékekkel” sem rendelkezik.47 Ami az uzsoráskodást illeti: Csorba Károly szerint a bérleti díj és az épületek becsárának csökkentése, a fundus instructus „megkaparintása tetszőleges áron”, valamint a „könnyelmű és pazarló” Fáy Istvánnak nyújtott hitel kamata azt teljességgel igazolja. Ullmann Móric méltánytalannak tartotta a bírósági eljárást, és szerződéses jogaira, valamint a tulajdonjogra hivatkozott, mivel a keresetbeli javakat - az ingatlanokba fektetett tőkék és a megvásárolt gazdasági épületek és eszközök erejéig, amelyek állítólag legalább 180 000 pengőforintjába kerültek - zálogként birtokolja. Az alperes az „uzsoráskodás” vádját is visszautasította: a bérbe vett jószágok a grófnak akkor sem jövedelmeztek 16 000 forintot,48 amikor a fáji és a szatmári porciókkal együtt kezelte azokat. S miután 1841-ben a birtok ingóságait „tetemes áron” megvásárolta, a korábban megállapított bérleti díjat „semmi szín és ürügy alatt” nem fizethette, és nem uzsoráskodásra, hanem a „legtisztább szívből származó kegyelletre és bőkezűségre” vall, hogy a gróf szabadon eldönthette, hogy a neki kölcsönzött 25 000 forint utáni éves kamatot készpénzzel vagy auctionatis körle velekkel kívánja teljesíteni. Mindezen felül, a bérleti gazdálkodás évei alatt súlyos veszteségek érték, amit a tanúi is igazoltak. Ullmann végül, aki számára nem voltak ismeretlenek a birtokszerzés különböző fortélyai, egy ellene irányuló összeesküvés gyanúját osztotta meg a törvényszékkel: „az egész cselszövény, csődürügy alatt, az én pótolhatatlan káromra, csak a múlt 1845-ik esztendő végén gondoltatott ki”. (Ullmann László a per egy későbbi szakaszában ezt még világosabban fejtette ki: a per ügyelő által képviselt „csődhitelezők - kik csak közelébb, az ég tudja honnét támadtak fel atyám és szegény családom ellen száz meg százfejű hydraként - törekednek mindenáron családom legjobb hiszemű befektetéseit elsajátítva bitorolni”.)49 268
