Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
EGY MUZIKÁLIS FÖÚR CSŐDJE A hosszú távú megállapodás feltételeit 1841 májusában egy újabb, szintén német nyelvű szerződéssel módosították, amely a bérbeadó szándékaira is utalt. Fáy István a bérleti évek után sem akart saját gazdálkodást folytatni, a bérösszeg révén viszont továbbra is „nyugodt és kényelmes életet kíván magának biztosítani”, ugyanakkor meggyőződött arról, hogy a bérlőnek a megállapított díjjal „kárt kell szenvednie”. Ezért a bérleti szerződést 1870 decemberéig meghosszabbították, és a bérleti díjat 11 000 forintra csökkentették. A szerződés azt is rögzítette, hogy Ullmann Móric a bérleti évek végéig évi 6%-os kamatra 25 000 forintot kölcsönöz a grófnak (azért, hogy az egyéb birtokait felszerelhesse27 ). Ezért cserébe Ullmann Bogátot és Piricsét, valamint Hernádkércset a továbbiakban zálogként használhatja, ezenkívül a bérelt birtok teljes fundus instructusát 13 megvásárolja. Végül a gróf az erdőket is, a fáji „Kegyetlen” erdőrész kivételével, szabad használatra adja át (korábban csak a makkoltatást és a gubacsolást engedélyezte).29 27 A Heves és Szatmár megyei, ugyancsak bérbe adott jószágokról van szó. 28 Gazdasági felszerelés, az állatállománnyal (1885 darab birkával) együtt. 29 SAK Súdne písomnosti c. 468. 5. c. 279. (1846) Ullmann Móric elleni igényper. Haszonbéri szerződés, 1841. máj. 13. 30 Ezt 1841-ben 57 000 forintban állapították meg, amit a következő évben, mivel a csobádi és a bogáti épületeket „túlértékelték”, 30 000 forintra csökkentettek. - Uo. 31 Uo. 32 Az Ullmann család tagjainak hitelügyletekkel összefonódó birtokszerzéseiről Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítása. Századok 150. (2016) 784.; Ungar L. : A magyar nemesi birtok i. m. 49.; Gángó Gábor: A báró Eötvös család Borsod megyei csődpere (1841-1847). Századok 146. (2012) 1414-1416. A szerződés a megfontolt Ullmann (és az örökösei) számára több biztosítékot tartalmazott. Ha a gróf a birtokait 1870 után is árendába/zálogba kívánja adni, a rögzített feltételek maradnak érvényben, ám ha maga vagy az örököse akar gazdálkodni, a bérlőnek csak akkor kell a birtokot elhagynia, ha minden követelését (a kölcsönzött 25 000 forintot, a fundus instructus becsértékét, 30 a beruházások árát a kamatokkal együtt) készpénzben visszakapta. Amennyiben ez nem teljesül, a továbbiakban a bérlő az árendát sem köteles fizetni, s mivel Ullmann és az örökösei a gróf hitelezőivé váltak, követeléseik kiterjednek a bérbeadó más birtokaira is (mint jelzálogra). A szerződés 1870-ig akkor is érvényben marad, ha a tulajdonos a bérleti évek lejárta előtt hal meg („amitől az Isten óvjon”).31 Nem célom ezúttal az idősödő Ullmann Móric (1782—1847) gazdasági stratégiáinak vizsgálata, de annyit talán érdemes itt megállapítani, hogy őt elsősorban a nemesi címéhez és a „hat vármegye táblabírójához” méltó birtokok szerzése (a vagyon és a presztízs átörökítése a következő generációnak) és kevésbé a gyors jövedelemszerzés motiválhatta.32 Erről csak elszórt adataink vannak (a színi és az emődi porció, valamint a csobádi újmalom alhaszonbérletéből évente 8700 váltóforint, a gubacs és a makk eladásából 1837 és 1841 között 10 800 forint bevétele 263
