Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS éppúgy IV. Bélától kapta a birtokait, mint a Fáy nemzetség Fáj települést), ezért az egyik elvétele a másikat fenyegetné. A megye javaslatát pedig a mélyen megvetett „liberális korszellemmel és cosmopolitismussal” magyarázta, amellyel társadalmi azonosságának esszenciáját állította szembe: „Szinte hallom már előre a liberális urakat nagy hévvel kiáltani: Ne hallgassunk reá, catholicus mágnás. — Igen, drága jó uraim, catholicus vagyok és aristocrata, az is maradok halálig.” (Fáy gróf az egyházi tizedet és a papi nevelést is a védelmébe vette, és szerinte ugyancsak lényeges, hogy a papság pénze az országban marad, míg „a nagy uraink által évenként milliók folynak ki külföldre, s a sequestrumok és concursusok [a bírói zárlatok és csődök] többnyire a külföldön tett adósságok következményei.”)22 22 Fáy István-. A papságtól az egyházi javakat elvenni nem lehet. Századunk, 1842. január 20. 50-52. 23 Ns Deák Györgynek, Ns Deák Istvánnal és Simon Jánosnak. 24 Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, VII. Le Úrbéri törvényszéki iratok (1760-1948), 75. doboz Fáj 1840-1895. Haszonbéri szerződés, 1837. jan. 10.; SAK Krajinsky súd V Kosiciach c. 173. III. c. 157. (1853) A Gróf Fáy Mária elleni igényper iratai, 1846. 25 A bérlet 2745 hold szántóból, 1537 kaszás rétből, 1175 kapás szőlőből és 6441 hold erdőből (erdőföldből) állt. (Fáj, az ősi caput bonorum a gróf használatában maradt.) 26 SAK Súdne písomnosti (Abaúj vármegye, Törvényszéki iratok) c. 468. 5. c. 279. (1846) Ullmann Móric elleni igényper. Haszonbéri szerződés, 1837. júl. 13. Ha a narratívák után a birtokvitelre vonatkozó forrásokat (és közöttük a kontraktusokat) vizsgáljuk, akkor az egymástól távol fekvő porciók sorozatos bérbeadására következtethetünk. Fáy István 1836-ban a Torna vármegyében fekvő színi ingatlanait (a szántókat, az erdőt, a majorsági és a dézsmás szőlőket, valamint a regálékat) adta árendába három évre 80 ezüstforintért a jobbágyainak,23 majd egy évvel később a fáji majorsági zselléreivel (13 fővel) kötött szintén három évre szóló haszonbéri szerződést. Eszerint az általuk használt szántóföldért heti egy nap robottal tartoznak, emellett „egynéhány, de mérsékelt számú felül szolgálatra” kötelezték magukat, amiért „napszámot kívánunk és kívánhatunk.”24 A két megállapodás feltételeiben a jobbágy-földesúri kapcsolat eltérő helyi gyakorlatai jelennek meg. Fáy gróf a színi jószágokat készpénzért adta bérbe (részben a jobbágy telken ülő kisnemeseknek), míg a fáji megállapodás a földesúri járadékoltatást (a robotot) és a bérmunkaviszonyt kombinálta (az urbáriális napokon túli „felüldolgozásért” napszám járt), ami az erdőhasználathoz vagy a fuvarozáshoz szükséges munkaerőt biztosította. Fáy István 1837 júliusában minden korábbitól eltérő haszonbéri szerződést kötött: az abaúji, tornai, borsodi, zempléni és szabolcsi birtokait (a majorsági épületekkel, a gazdasági eszközökkel, a kegyúri jogokkal és haszonvételekkel együtt) 1857 decemberéig Szitányi Ullmann Móricnak adta bérbe.25 A bérleti díjat évi 16 000 konvenciós forintban határozták meg, oly módon, hogy Ullmann évente 1000 forintot beruházásokra tart vissza, mivel a meglévő épületek az „illő haszonnal” történő gazdálkodásra nem alkalmasak.26 262
