Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
EGY MUZIKÁLIS FÖÚR CSŐDJE Istvánnak írt levele tanúskodik. Azt szerette volna megtudni (amiről Abaúj vármegyében vészjósló mendemondák keringtek), hogy az 1825—27. évi országgyűlés által kirendelt országos bizottság operátumaiban19 valóban megfogalmazódott-e a robot megváltása és a jobbágy telkek szabad elidegenítése (az országos bizottság javaslatában eredetileg csak a telki haszonvételek szabad adásvétele szerepelt): „Jézus Mária! Hiszen így az ördög elviszi a Constitutiot, hát hogy fog a földesúr subsistálni, nem győzne elegendő béres cugokat tartani födgyei megdolgozására. Hát a libera emptus és venditis behozódott-e? Az egy élő Istenért, hiszen így minden hatalmunk és úri jussunk oda lesz, mert így a paraszt akárkinek eladván telkét, mennyi baja lesz a földesúrnak, ha nemes ember gyön a telekre, az olyan aztán ha nem akarna az urbarialis napokon felűldolgozni, hogy fog a földesúr boldogulni tehát, ahol nagy a jószág és kevés az erő hozzá. Ügy is most elég nagy szarva van a parasztnak, csak még nagyobb fegyvert kell a kezébe adni, akkor vége mindennek.”20 Fáy gróf a szász, a norvég és a „muszka” nemességgel példálózott, amely a jobbágyai feletti uralmát megőrizte, s az egyéni gazdasági érdek, valamint a földesúri hatalom egysége mellett állt ki, ami az urbáriumban szabályozott robotot meghaladó munkaerő igénybevételét biztosította. (Szavai arra is utalnak, hogy a jobbágy telken ülő nemesek felett a személyes hatalom nem vagy nehezebben volt érvényesíthető.)21 19 Rendszeres bizottsági munkálatok, amelyekben a korábban elkészült adóügyi, úrbéri, kereskedelmi, bányaügyi és vallásügyi reformjavaslatokat dolgozták át. 20 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattára (a továbbiakban: MTA KIK Kt.) K 204/71. Fáy István Széchenyi Istvánnak, 1830. márc. 27. 21 A levélre Széchenyi atyai jóindulattal válaszolt. Levelében arról tájékoztatta Fáyt, hogy az országos deputationak nem tagja, ezért az operátumokról ő is csak hallomásból értesült, ám nem hiszi, hogy az alkotmány és a földbirtokos boldogsága a robotra és a paraszt szolgaságára épülne. Ezután arra biztatta az ifjú grófot, hogy tájékozódjon, forgolódjon a világban, és ne a magukat „otthon hizlaló, penészes öregek okoskodásaira hallgasson”, akiket a tudatlanság, a hiúság és a gőg vezeti. - Gróf Széchenyi István levelei I-IV. Összegyűjt., jegyz. Majláth Béla. Bp. 1889-1896. I. 159-161. Fáy Istvánnak egyébként nem volt túlságosan kedvező véleménye levelezőpartneréről, erre Széchenyinek egy, 1832. júl.-ban írt naplójegyzete utal: „Egy mágnás (Fáy) azt írja, »Minden jól volna Magyarorfszágban] - csak Széchenyi István Pestisse ne terjedne [...] az volt az oka a Felső Mfagyar] Ofrszági] zendüléseknek.«” - Gróf Széchenyi István naplói I-VI. Szerk. Viszota Gyula. Bp. 1925-1939. IV. 283. Az ősi alkotmányban szavatolt nemesi jogok közül számára a legfontosabb az uralkodói adománnyal szentesített földtulajdon évszázados családi vagy nemzetségi folytonossága volt, amely néhány évvel később már egy azonosítható és az identifikációt is meghatározó ideológiai értékrend részeként fogalmazódott meg. A Századunk 1842-ben közölte Fáy István cikkét, amelyben Borsod vármegyének az egyházi javak szekularizációját és népnevelésre fordítását szorgalmazó, körlevélben megfogalmazott javaslata ellen tiltakozott. A gróf szerint az egyházi és a nemesi tulajdon sérthetetlensége azonos (a jászói prépostság — érvelt írásában — például 261
