Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS unokájára hagyott 36 000 pengőforintot15 és 10 font ezüstöt, mivel nemcsak őt, hanem a feleségét is „fáradhatatlan gondoskodással” ápolta, aminek a fedezetéül az örökösök — amennyiben a végrendelkező activa capitalisribó\ nem telne ki — a hernádkércsi, bogáti és dormándi szántók, valamint a hegyaljai szőlők, tehát az ifjú István gróf leendő jövedelmét jelölték meg.)16 15 Ebből 6000 forintot stafírozásra szánt. 16 SAK Krajinsky súd v Kosiciach c. 173. III. c. 157. (1853) A Gróf Fáy Mária elleni igényper iratai, 1846. Osztályos végzés, 1821. (Hiteles másolat.) 17 Uo. 18 Sághy László dormándi közbirtokosnak az egyik igényperben tett tanúvallomása szerint Fáy István a helység negyed részét mint királyi adományt bírja, amely a jobbágyi „csekély állományokkal” együtt 740 hold, és a jusshoz egy kúria, valamint kocsma és mészárszék is tartozik. Dormánd határának másik negyedét Fáy gróf a nővérével, valamint a Csáky-, Palochay Horváth- és Péchy-örökösökkel (Fáy Ágoston unokáival) közösen bírja (ehhez a porcióhoz az egri „jövedelmes nagy ház” társul). Fáy birtokát a közössel együtt kezelik, amiért a grófnak évente 800 ezüstforint haszonbér jár. Egy másik példát említve, Fáy Istvánnak és testvérének 1839-ben Abaúj vármegyében a következő közös javai voltak: Felsőgagyon két egész telek (a telkes jobbágyokkal), a nagy kocsma „kevés földekkel” (árendája 80 váltóforint), négy zsellérfundus, 2 hold szilváskert, szántók; Alsógagyon két telek és két zsellérfundus; Csenyétén 14 telek; Fulókércsen három telek (három jobbággyal, akik fejenként 55 marhás napot szolgáltak), kiirtott erdőhely (12 hold), a közös (közbirtokossági) kocsmából évente 12 váltóforint; Lyuba-pusztán cserjés erdő, négy köblös sáncföld; Csobádon a miskolci két zsellérfundusért cserélt 2 telek Á része; Szikszón két és fél hold szántó, 20 kapás szőlő és további 20 kapás % része, borház, a vincellér által lakott zsellérfundus. - SAK Krajinsky súd v Kosiciach c. 173. III. c. 157. (1853) A Gróf Fáy Mária elleni igényper iratai, 1846. Fáy Istvánt egyéb kötelezettségek is terhelték. Nővérének anyai örökségét (ebből az értékesebb ékszereket) apjuk még 1806-ban, talán mert adósságai támadtak, 6000 forintért eladta, s ennek a kifizetése a grófra hárult. Ugyancsak Fáy Istvánra maradtak nagyanyja adósságai (Sághy Anna gróf Keglevich Józsefnétől és Joób Mihály tói kölcsönzött 10 500 váltóforintot), amelyből 4000 forintot 1844-ben tábláztak be abaúji birtokaira.17 Fáy Ágoston két nemzedékről végrendelkezett, s nyilvánvalóan az arisztokrácia közé emelkedett Fáy család folytonosságát kívánta biztosítani (ennek „garantálója” az egyetlen fiúunoka lehetett). Mariska szintén megkülönböztetett figyelemben részesült (a lányainál több pénzt és ezüstneműt kapott), ami intenzív érzelmi kötődésre és a gondoskodás igényére utal. A végrehajtás azonban az elveknél és a nagyapa akaratánál is bonyolultabb volt, mivel a fiú ágat és a két nemet illető javakat, az ősi és a szerzett jószágokat, a nagyapai és a nagyanyai, az apai és az anyai örökséget kellett megkülönböztetni, továbbá az osztott és a különböző atyafiakkal évtizedekig osztatlan porciók (olykor átláthatatlan) szövevénye maradt az utódokra18 — aminek az események alakulásában, miként látni fogjuk, meghatározó szerepe lesz. Fáy István, ahogy említettem, az 1830-as évek legelején vette át örökségét. Hogy mi foglalkoztatta ekkortájt a fiatal földesurat, arról egy 1830-ban Széchenyi 260
