Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
F. MOLNÁR MÓNIKA „az oszmánok megpróbálták az előzetes megegyezéseket felrúgni azzal, hogy a köztársaság birtokában levő erődítések kiürítését és lerombolását követelték”.69 69 Garzoni, P: Istoria i. m. 791-794. 70 Scrittura intorno i. m. ff. 146v.-147. 71 „dovea farsi non men su le carte, ehe ne ’ i cuori la pace ” - Garzoni, P: Istoria i. m. 794. 72 Uo. A velenceiek ezzel szemben — az uti possidetisrt hivatkozva — az egész félszigetet maguknak akarták, hozzátéve, hogy ott őrséget is szeretnének tartani. A reisz efen di azonban, aki a Portának szerette volna megszerezni ezt a területet, nem volt hajlandó elismerni, hogy a velenceiek által megjelölt hegyeknél, vagyis a Korinthoszicsatorna mentén vannak a terület határai, és megtagadta Ruzziniéknak az őrségállításra vonatkozó kívánságát is. 70 Francesco Loredannak kellett a bécsi udvarban segítséget kérni Kinskytől, megelőzni ezáltal azt, hogy a törökök egymás ellen uszítsák a szövetségeseket. A tárgyalóasztalnál pedig, ahogy Garzoni is megemlíti, a törökök azt hangoztatták, a „békét nem annyira papíron kell megkötni, mint a szívekben”.71 Ezalatt azt értették, hogy ha a megegyezés csak papíron marad, s nem hoz igazi békét, akkor az a háborúskodás kiújulásához vezethet. Ruzzini - tapasztalt diplomata lévén - minden ügyességét, nyájasságát és az ajándékok meggyőző erejét bevetve megpróbálta megtudni, hol, milyen pontokon lehet valamely kompenzáció fejében egyezkedni a törökökkel. A törökök azonban a peloponnészoszi és a szárazföldi (terrafermd) ügyek elrendezése előtt semmiféle szándék kinyilvánítására nem voltak hajlandóak Dalmácia ügyében. A tárgyalások ezen a ponton megrekedtek, így Ruzzini a Szenátushoz fordult segítségért. A császáriak, akik tiltakoztak a szerintük időrabló futárküldés miatt, kijelentették, hogy decemberben meg kell kötni a békét, vagy fel kell oszlatni a kongresszust. Később azonban a helyismerettel rendelkező szakértőjüket, Luigi Ferdinando Marsiglit - akinek a császáriak tárgyalásainak lezárulta után nem volt több feladata Karlócán — visszaküldték a császárvárosba, hogy kérje ki a bécsi kormányzat állásfoglalását a velenceiek ügyében.72 Közben rendben lezajlottak a további oszmán tárgyalások a lengyel és az orosz követekkel, amelyek annyiban tovább nehezítették Ruzzini helyzetét, hogy a felek nem alkalmazták az úti possidetis alapelvét, hanem az egy-egy cserealap elvét érvényesítették. Ráadásul, mivel a cár követe csak fegyverszünetet volt hajlandó aláírni a törökökkel, az együtt megkötendő béke terve is csorbát szenvedett. Miután Velencéből és a császárvárosból visszatértek a küldöttek - Marsigli egyébként a császár támogatásáról biztosította a velenceieket — a tárgyalások újrakezdődhettek, de ismét hamar zátonyra futottak elsősorban a peloponnészoszi hegyvonulat és Castello della Rumelia ügye miatt. Míg Maurocordato a követelések megváltoztatásával, illetve ezek súlyosbításának kilátásba helyezésével igyekezett meggyőzni 220
