Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
VELENCEI FORRÁSOK A KARLÓCAI BÉKÉRŐL hogy ezeket a helyszínen kell a megbízottaknak ősi szokás szerint kijelölni, és semmi más módon ezt nem lehetséges véghezvinni, legkevésbé egy térképen elintézni a békekonferencia alatt. De a császáriak korábbi rossz tapasztalataikra hivatkozva, visszautasították ennek a török javaslatnak az elfogadását, mivel azt állították, hogy ez [a határok bizonytalansága, meghatározatlansága — F. M. MJ volt minden korábbi zavargás oka.”65 A császáriak tehát szerették volna ott, helyben, a béketárgyalás keretében megvitatni és a lehető legpontosabban meghatározni a két birodalom közti határt. Ellenben az oszmánok azt kezdték hangoztatni - és ebben elsősorban Maurocordato, a főtolmács járt az élen, aki Ruzzini szerint a Portától ezért nagy jutalmat és elismerést remélt -, hogy a békekonferencia célja nem a határ meghúzása, hanem az erődítmények lerombolásáról és az ezek kiürítéséről való tárgyalás és megegyezés. Ez volt ugyanis az egyetlen terület, ahol a török fél is érvényesíteni tudta akaratát, és így tudtak valamiféle kárpótlásra szert tenni az elszenvedett súlyos veszteségek miatt. Ezt egy, a karlócai béke menetéről készült, szintén Velencében található, olasz nyelvű kézirat szerint azzal indokolták az oszmánok, hogy „a béke fejében a Portának is juttatni kell valamit a szultán barátságának megőrzése érdekében”.66 E kézirat szerzője ismeretlen, de feltételezhetően Ruzzini nagyszámú kíséretének egyik tagja lehetett,67 hiszen a beszámoló pontos és részletes leírást ad az eseményekről. A császáriak, mivel nem akarták megkockáztatni a béketárgyalások félbeszakadását, végül belementek a muszlimok követeléseinek teljesítésébe. Ezzel azonban — állapítja meg mind Garzoni, mind pedig Ruzzini — a saját szövetségeseik tárgyalásait nehezítették meg, hiszen az oszmánok a diplomáciai „sikertől” felbátorodtak, és ezt a császáriakkal kialkudott és a velenceiek által „álságosnak” tartott jogalapot kívánták alkalmazni a többiekkel való tárgyalások során is, így változtatva meg az előre megállapodott úti possidetis alapelvét. 68 65 Uo. 793. 66 Kézirat a velencei Biblioteca del Museo Correrben (Venezia): Scrittura in torno al Congresso di Carlowiz, MS/p.d. 152. ff. 137-172. f. 148. 67 Valószínűleg a konferencián részt vevő Giovanni Battista Nicolosi vagy Giacomo Colombo lehetett a kézirat szerzője, mindketten Ruzzini titkárai voltak. 68 Ruzzini, C.: Relazione i. m. 355.; Garzoni, R: Istoria i. m. 771. A Ruzzinivel való tárgyalás során az elsőként felmerülő probléma a velenceiek által Morcának nevezett Peloponnészoszi-félsziget kérdése volt. Mivel a harcok során a velenceieknek sikerült elfoglalniuk az egész félszigetet, sőt a Dardanellák vidékét és még számos görög szigetet is, túl közel jutottak Isztambulhoz. Mivel így veszélyessé váltak az Oszmán Birodalom számára, a reisz efendi vezette oszmán tárgyalóbizottság Lepanto evakuálását, Preveza és Castello di Rumelia lerombolását sürgette. Ezt a momentumot (a helységek megnevezésével) Garzoni is kiemeli munkájában: 219
