Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
F. MOLNÁR MÓNIKA a peloponnészoszi háború történetét megíró Thuküdidészt használta mint irodalmi modellt. Az Istoria, főleg a peloponnészoszi háború történetének megírásában — saját összegyűjtött anyagai, levelezése és a Titkos Titkárság irataihoz való hozzáférése mellett - nagy segítségére volt a görög tudós, Nicoló Calliachi, akivel kölcsönösen támogatták egymást. Nemcsak karrierjük építésében számíthattak egymásra, de a történetírásban jártas görög tudós hasznos tanácsokkal, ajánlásokkal is ellátta, és mindvégig biztatta Garzonit történetírói tevékenysége során.33 33 Stouraiti, A.: War, Communication i. m. 79-80. 34 Az 1715-ig, azaz az oszmán visszahódításig fennálló „királyságot” katonai kormányzók (Proweditore generale delle Armi) vezették, akik általában két-három évente váltották egymást. A félsziget történetének ezen rövid időszakában összesen tizenhárom proweditoréja volt. 35 Stouraiti, A.: Una storia della guetta i. m. 251. 36 Uo. 253. 37 BQSV, mss. cl. III. cod. 33 (=658) c.36v. Garzoni sosem ment el az 1685 és 1687 között meghódított gyarmatra, a Nauplia központtal létrehozott Morcai Királyságba {Regno di Moréd} noha erre lett volna lehetősége.35 Az égei-tengeri Ándrosz sziget mellett 1696-ban lezajlott tengeri ütközet kapcsán ugyanis nagy vita alakult ki, amiért a velencei flotta nem használta ki győzelmét, és nem semmisítette meg az oszmán erőket. Garzoni felszólalásában egy kivizsgáló {inquisitore) kinevezését követelte az eset katonai felülvizsgálatára, a patríciusok őt választották ki a feladat végrehajtására. Mivel ő nem akart eleget tenni a megbízatásnak, sőt minden erejével azon volt, hogy keletre küldését elkerülje - mivel úgy ítélte meg a helyzetet, hogy politikai ellenségei el akarják őt szigetelni -, a Szenátus elítélte, és kitiltották a Titkos Kancelláriáról, ezáltal megszűnt főfelügyelői megbízatása. Ezután egy év száműzetésbe vonult nem messze Velencétől.36 A hazája történetét ismertető mű írását tíz évnyi munka után, 1703 tavaszán fejezte be.37 Ezután még néhány hónapig megtartotta a kéziratot, de végül kénytelen volt átadni azt régi ellenlábasának, Francesco Foscarininak, aki ekkor a Tízek Tanácsának élén állt. Miután az egyházi hatóságoktól megkapta az engedélyt a könyv megjelentetésére, kézirata átkerült a három hatósági személyből álló, úgynevezett Riformatori testülethez, amely kilenc hónapon keresztül mindenféle ürügyekkel hátráltatta a mű megjelenését. A cenzúra végül súlyos kritikával illette a munkát, s ez nyilvánosságra hozatalát is megakadályozhatta. A politikai színtéren hosszas viták következtek, de az eltelt idő arra jó volt, hogy - a velencei törvényeknek megfelelően - a Tízek Tanácsának élén vezetőváltás következzen be, így időközben olyan személyek kerültek a Tanácsba, akik kedvezőbben vélekedtek Garzoniról és munkájáról. Végül a mű a padovai szeminárium nyomdájában látott napvilágot, a szerző által kelletlenül végrehajtott jelentős módosításokkal. Ez a beavatkozás a Velencei Köztársaság azon igényét fejezte ki, hogy mindig úgy mutassák be az államot, mint jelentős 212
