Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
VELENCEI FORRÁSOK A KARLÓCAI BÉKÉRŐL elsősorban a peloponnészoszi háborúra vonatkozó iratokat kutatta fel. Ez a kis magángyűjtemény egyfajta privát levéltár volt, amely ma a velencei Fondazione Querini Stampalia könyvtárában található.28 Az általa összegyűjtött dokumentumok erőteljes politikai célú hatalomépítési törekvéseket, folyamatokat tükröznek, mivel a megőrzött iratok nagy része állami funkciókhoz kötődik, és kirajzolja az egyes családtagok szerepvállalását. Pietro Garzoni ezeket az iratokat későbbi munkájában, az 1705-ben kiadott, hivatalos Velence-krónikájában (Istoria della Repubblica di Venezia) fel is használta. Ez a történeti munka amellett, hogy elsősorban a velencei-oszmán háború eseményeit ismerteti, a kor velencei gondolkodásának tökéletes lenyomatát adja. Határozottan kiviláglik belőle, hogy a Földközitenger vidékére irányuló velencei terjeszkedési törekvések mögött egy erőteljes birodalomépítő gondolat húzódott. A velencei társadalom mindinkább törekedett az általa elfoglalt területek megismerésére, feltérképezésére is. Az információgyűjtés általános volt a korban, az újonnan elfoglalt területek irányítása nagymértékű adminisztrációs teherrel járt: hatalmas mennyiségű jelentés, beszámoló, felterjesztés, beadvány, térkép, telekkönyv érkezett a velencei kormányhivatalokba. Garzoni a tizenkilenc vaskos dossziényi „magánlevéltár”29 összegyűjtése és az Istoria megírása mellett — többek közt — megírta önéletrajzát is, Vita di Pietro Garzoni címmel.30 Ebből a munkából képet kaphatunk történetírói munkájának forrásairól. Megtudhatjuk, hogy - amellett, hogy felhasználta a követek, katonai vezetők és magas rangú velencei hivatalnokoknak a Szenátushoz írt jelentéseit, leveleit — számos olyan külföldi személlyel is levelezett,31 akik bejáratosak voltak saját országaik udvarába, és a tőlük szerzett információkat is hasznosította krónikájában. így, többek közt nagy mennyiségű francia és angol nyelvű forrást épített be fent említett művébe. E széles körű, elsődleges forrásanyag révén a háború története - mindenekelőtt a velenceiek földközi- és égei-tengeri küzdelmei — nagyon részletesen kirajzolódik a munkájában. Kiterjedt levelezőhálózatának köszönhetően minden, az íráshoz szükséges információhoz hozzájutott, hiszen a levelek nagy része nem személyes ügyekről szólt, hanem a korabeli Res publica litterarum^ részeként közügyeket, eseményeket ismertettek első kézből. Garzoni a szöveg megalkotásához 28 Anastasia. Stouraiti: Una storia della guerra: Pietro Garzoni e il suo archivio. In: Venezia e la guetta di Morea. Guerra, politica e cultura alla fine del ‘600. Eds. Infelise Mario - Stouraiti Anastasia. Milano 2005. 242-269., 243.; Biblioteca Querini Stampalia, Venezia (a továbbiakban: BQSV), mss. cl. IV. cod 169 (=425)- 187 (=443). 29 Stouraiti, A.: War, Communication i. m. 78. 30 BQSV, mss. cl. III. cod. 33 (=658). 31 Stouraiti, A.: War, Communication i. m. 78-79.; Indice delle lettere BQSV, mss. cl. VII, 101 (264) és Lettere a Pietro Garzoni BQSV, mss. cl. VII, 14 (585) - (597). 32 Sonja Brentjes: On the relation between the Ottoman Empire and the West European Republic of Letters (17th-18th centuries). In: Proceedings of International Congress on Learning and Education in the Ottoman World. Ed. Ali Çaksu. Istanbul 2001. 121-148. 211
