Századok – 2024

2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?

TÓTH ENDRE

értették alatta.76

A dux ruizorum szókapcsolat általánosabban a király hatalma alatt álló ruiz^ vezetőjeként (parancsnokaként) értelmezhető. A ruizi „legegyszerűbb” megfejtését Pauler Gyula77

és Hóman Bálint78

képviselték, akik elírást, téves másolást feltételeztek. Nem világos, hogy ez hogyan értendő, mert a ruizi jelentésében aligha lehet kételkedni: már Pray

György

is az oroszokat értette a kifejezés alatt.79

A hajdani kutatók azonban éppen ezzel nem boldogultak: a fogalmat nem tudták elhelyezni a 11. századi Magyarország történetében. A téves véleményeket szükséges sorra venni, mert a korai vélekedések egyes elemei, mint Ausztria Rugiland neve,80

a ruizi területi értelmezése, később is ötletadók maradtak.81

Marczali Henrik szerint a ruizi megjelölés valójában a késő római kortól a Dunától északra élt germán népre (rugî)

vonatkozik.

82

Marczali arra gondolt, hogy — mivel az Ostarrichis

Ausztria neveként all. század elején nem használták, és az Ennstől keletre eső területnek nem volt saját neve83

- az 1029. évi háborúban elfoglalt területet az egykor ott lakó rugi

népről

nevezték el.84

A Marczalit követő kutatás szerint a

rugi kifejezés

a Magyarország nyugati országhatárán élő határőröket jelölte; a szót az ott letelepített oroszokra, vagy az 1029-ban elfoglalt területre vonatkoztatták.

76 „Ruscia gens,

Legati Ruzonum

” - Annales Altahenses maiores

i. m.

32., 43.; „contra

Roscianos bellum” - Annales Hildesheimenses i. m. a. 992.; „Rusci”: 42., 5. sor;

58.,

10. sor;

„Ruzeni

”: 202., 19. sor;

225.,

30. sor;

226.,

5. sor;

„Ruscia gens

”: 39.,

15. sor - Lamperti monachi

Hersfeldensis

Opera. Hrsg.

Oswald Holder-Egger. (MGH

SS ter. Ger.

38.)

Hannover

1894.

77 Pauler

Gy.:

A

magyar nemzet története i. m. (1899) I. 412., 152. jegyzet.

78 Hóman Bálint: Szent Imre. Magyar Szemle 9. (1930) 33. sz. 201-209., 206.

79 Pray

G.:

Emetico

duce i. m. 56-57.

80 Balogh

Albin:

Szent Imre herceg. Esztergom 1930. 10.; Bakay Kornél: Az államalapító Szent István király és a koronázási palást. Életünk 26. (1988) 759.

81 Marschalek Á: Vászoly és Imre i. m. 110-114.

82 Marczali Henrik: A vezérek kora i. m. 303., 4. jegyzet; Balogh A.: Szent Imre i. m. 1930. 10.

83 Az ezredfordulón írt forrásokban Ausztria területére vonatkoztatva az egykori római tartománynevet, a Noricumot gyakran használják. - Emst

Klebel:

Das

Fortleben des Namens Norikum im Mittelalter. Carinthia

I.

146. (1956) 481-492. A

Hildesheimi

Évkönyben

is említik Noricumot:

1002:

Heinricus dux

Noricorum - Annales Hildesheimenses i. m. 28.

84 Hóman

Bálint Marczali

elképzelését

ingatagnak tartotta, mert a források all. században az időben már nem írnak a rugi-ról. - Hóman B.: Szent Imre i. m. 206.

85 Herwig

Wolfram: Grenze

und Räume. Geschichte Österreichs vor seiner Entstehung. (Österreichische Geschichte 378-907, 1.). Wien 2003. 53-57.

86 Eugippius: Vita Sancti

Severini.

c. 31., 40. Hrsg. Hermann Sauppe (MGH Auct. ant.

I.2.);

Bóna

István: Severiana.

Antik Tanulmányok

16.

(1969) 284-285.

87 BónaL:

Severiana

i. m. 284-285.; Alfóldy

Géza: Noricum.

(The

provinces of the Roman

Empire) London-Boston 1974. 220-221.; Herwig Wolfram: Salzburg, Bayern, Österreich. Die Conversio Bagoariorum et Carantanorum und die Quelle ihrer Zeit. (Mitteilungen der Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, Ergänzungsband 31.) Wien-München 1995. 22., 56-57., 390-391.

A rugi keleti

germán nép, akik kiszabadulva a hun fennhatóság alól, az 5. század második felében Noricumtól és a Dunától északra telepedtek le.85

Szent Severinus életrajzából

86

tudunk meg legtöbbet a provinciális rómaiakkal jó viszonyt ápoló nép történetéről.87

Maiorianus császár kérésére 458-ban rugi

katonai

122