Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
TÓTH ENDRE választottak pápává. Másfél év után lemondott, mert vissza akart térni a remeteségbe. Dante a lemondást nem értékelte pozitívan, és a pápát a pokol kapujába állította.52 Dante ítélete érthető, mert a következő pápa, VIII. Bonifác az ellenfele volt. A pápa lemondása amúgy sem Kézai életében történt, példaként nem szolgálhatott. Először V. Károly császár mondott le ténylegesen az uralkodásról, amikor 1556. augusztus 23-án belépett a yuste-i kolostorba. 52 Dante Alighieri: Isteni Színjáték. Ford. NádasdyÁdám. Bp. 2016. 63. 53 Margit úrnő végrendeletének keltezésében II. Géza uralkodótársaként nevezte meg az 1147-ben született kisfiát: „regnante Geysa una cum filio suo Stephano duce ”. - A pannonhalmi főapátság története I —II. Szerk. Erdélyi László — Sörös Pongrác. (A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története 1., 2.) Bp. 1902-1903. I. 13. sz., 601.; idézi: Jakubovich Emil: Adalékok az Anonymus kérdéshez. Akadémiai Értesítő 1926. Szerk. Balogh Jenő. Bp. 1927. 157. 54 1057: „Andreas rex infirmatur et Salomonem filium suum coronavit.” — Annales Posoniensis. SRH I. 125.; „vicit amor filialis in Andrea rege iustitiam et rupto federe sue promisionis, quod in regibus esse non deberet, filium suum Salomonem infantulum adhuc quinque annorum super totam Hungá riám anno imperii sui duodecimo confectus senio in regem fecit inungi et coronari” — Chron. Hung, comp. c. 91. SRH I. 352.; „Cum autem in coronatione Salomonis canerent: »esto dominus fratrum tuarum«, et hoc per interpretem Bele duci innotuisset, quod Salamon infantulus sibi dominus constituetur, graviter est indignatus” - Uo. SRH I. 353-354. 55 1246. január 10.: „Mikor tehát országunk székhelyén, Fehérváron kedvelt fiunkat, Istvánt, Isten kegyelméből királlyá és egész Szlavónia hercegévé koronázva törvénynapot ültünk” - Középkori históriák oklevelekben 1002-1410. Szerk. Kristó Gyula. (SzKK 1.) Szeged 1992. 43., 12. sz.; „Cum igitur in medio regni nostri Albae, coronato per divinam clementiam charissimo filio nostro Stephano rege, et duce totius Sclavonicae, pro tribunali sederemus, de consilio omnium Baronum nostrorum caput suum mortis periculo exstitit condemnatum.” - Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I-II. Red. Richard Marsina. Bratislavae 1980-1987. II. 148-150. 56 Lásd a 46. jegyzetet. Ha egy felkent uralkodótól nem volt elvárható a lemondás, és példa sem állt rendelkezésre, akkor Kézai miért gondolt erre István királlyal kapcsolatban? Az ötletet minden bizonnyal azok az alkalmak szolgáltatták, amikor egy-egy Árpád-házi uralkodó még saját halála előtt megkoronáztatta örökösét. Később, négy alkalommal még bizonyosan a királyok életében került sor az utód koronázására.53 I. András 1057-ben koronáztatta meg a gyermekét, Salamont.54 Imre király ugyancsak még életében felkenette és megkoronáztatta csecsemő korú fiát, Lászlót. II. András is gyermekként koronáztatta meg Béla nevű fiát, bár ez az uralkodó akarata ellenére történt. Végül Béla 1246-ban koronáztatta meg István fiát.55 Kézai számára alighanem ez az esemény volt meghatározó fontosságú. Lehetséges tehát, hogy István király, ugyan a lemondás szándéka nélkül, meg akarta koronáztatni Imrét. Időben egy közeli példa is állt előtte: II. Konrád 1028-ban német királlyá koronáztatta fiát, Henriket. Mivel a legendákban nem esik szó lemondásról és koronázásról, sőt a Nagy Legenda (c. 15.) egy ilyen lehetőségnek egyenesen ellentmond,56 a lemondás nem tartható hiteles hagyománynak. 118
