Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
IMRE HERCEG HALÁLÁRÓL „Szent István azon gondolkozott, majd szilárdan elhatározta, hogy az evilági dicsőség minden pompáját félredobva, s a múlandó királyság koronáját letéve csakis az Isten szolgálatának szenteli magát egyben eldöntötte magában, hogy a királyi felség koronáját fiának, az Isten kegyelméből legszentebb erkölcsű Imre hercegnek fogja átadni.”45 Thuróczy a Krónikakompozíció szövegét követte műve 60. fejezetében.46 Temesvári Pelbárt harmadik, Szent Imréről írt beszédében nem,47 de egy másik sermdb an megemlítette, hogy apja még saját életében meg akarta koronáztatni Imre herceget.48 A megfogalmazás sem a krónikákat, sem Thuróczyt nem követi: jól felismerhetően a Nagy Legenda néhány mondatát (c. 6.) alakította át, ahol azonban nem Imréről, hanem Géza fejedelemről és Istvánról van szó.49 Imre megkoronázásának állítólagos tervéből Tóth Sándor arra következtetett, hogy a koronázási palást erre az alkalomra készült miseruha lehetett.50 A király lemondási szándéka, amelyről a Szent István-legendák és a Szent Imrelegenda nem tudnak, felettébb szokatlan. A koronázáskor a felkenés a királyt az ország életfogytig tartó kormányzására jogosította fel. A lemondás aligha lett volna olyan cselekedet, amit egy uralkodó, különösen az ország első királya megtehetett. Az 1029-es német támadás sikeres visszaverése után, amikor III. Konrád sine militia érkezett vissza Bécsbe, s amelyet követően István király a 30. koronázási évfordulóját ünnepelte, ilyen példátlan lépésre aligha gondolt volna bárki is. István király korában senki sem mondott le az uralkodásról. II. Ramiro aragóniai király (1134—1137) ugyan lemondása után kolostorba vonult, ám ő már korábban is ott élt, s csak azért hagyta el rövid időre az egyházi intézményt, mert testvére, I. Alfonz örökös nélkül halt meg. Az új király megnősült, teljesítette házastársi kötelességét, majd visszatért a kolostorba.51 Az egyetlen, önként lemondott pápa a középkorban V. Celesztin volt (1294-1295), akit szerzetesi magányából Cum itaque sanctissimus pater curam ministrationis gubernandi filio sanctissimo commitere intenderet, dux ipsa morte est praeventus” - SRH I. 172. c. 44. 45 SRH I. 318.; BollókJ. (ford.): Képes Krónikái, m. 44-45. 46 Thuróczy János-. A magyarok krónikája. Rogerius mester. Siralmas Ének. Ford. Bellus Ibolya - Kristó Gyula - Horváth János. (Millenniumi magyar történelem. Források) Bp. 2001. 79. Bellus Ibolya Szent István nagy legendája 15. fejezetére („Minden óhajtásával azt kívánta, hogy fia túlélje s hogy utána országának ő kerüljön az élére”) hivatkozva írta, hogy István király nem gondolhatott lemondásra. - Uo. 350., 239. jegyzet 47 Temesvári Pelbárt válogatott írásai. Vál. V. Kovács Sándor, ford. Bellus Ibolya. Bp. 1982. 178-184. 48 Pomerium sermonum de sanctis 1489: „Pater eius beatus rex Stephanus conuocatis Hungáriáé ba ronibus a singulis sacramentum exegit, ut post se regnaturum preficerent, ac diademate ipsum insignirent” - Vita Sanctorum Stephani regis et Emetici ducis. Ed. M. Florianus (Historiae Hungaricae fontes domestici. Scriptores 1.) Quinquae Ecclesiis 1881. 141. 49 „convocatis pater suus Ungarie primatibus cum ordine sequenti, per communis consilium colloquii filium suum Stephanum post se regnaturum populo prefecit et ad hoc corroborandum a singulis sacramentum exegit” - Legenda S. Stephani regis c. 5. SRH I. 381. 50 Tóth Sándor ezt a véleményét már nem tudta publikálni. Többeknek - nekem is - beszélt róla. 51 Uralkodók és dinasztiák. Szerk. A. Fodor Ágnes et al. Bp. 2001. 572. 117
