Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
IMRE HERCEG HALÁLÁRÓL A többi - nagyszámú - hazai és a külföldi forrásban, ha Imre hercegről írtak, a halál okát nem jegyezték fel.30 az esztergomi érsek is. - Anastasius Ungarorum archiepiscopus. Diplomata Hungáriáé Antiquissima (a továbbiakban: DHA) I. Ed. Georgius Györfíy. Bp. 1992. 6. sz., 43. Aventinusról és az örökösödéről lásd még: Kis L: Johannes Aventinus i. m. 66. 30 Gombos E Albin: Szent István a középkori külföldi történetírásban. In: Szent István Emlékkönyv i. m. III. 282—324., 296., 2. jegyzet; Bradács G.: Heinricus filius Stephani i. m. 61—68. 31 Az Imre hercegre vonatkozó kutatást összefoglalta Báling Péter: Az Árpád-ház hatalmi kapcsolatrendszerei. Rokonok, barátok és dinasztikus konfliktus Kelet-Közép-Európában all. században és a 12. század elején. Bp. 2021. 327-338. 32 Annales Posoniensis. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I-II. Ed. Emeticus Szentpétery. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: SRH) I. 125.; Bácsatyai Dániel'. A Somogyvári formuláskönyv évkönyvei. Székesfehérvár 2019. 57. 33 „iuvenis preclarus dispositioni etetne, cui cuncta subiacent, obediendo, millesimo XXXI dominice incarnationis anno vitam hanc exitialem commutavit sempiternam, supernorum civium adiunctus contubernio” - Legenda maior S. Stephani regis c. 15. SRH II. 391., 16-19. 34 „Cuius animam ipsa transitus sui hora cuidam episcopo Grecorum sancte conversationis viro revelatum est deferri per angelos ad celi palatia.” - Hartvik-legenda c. 19. SRH II. 428. 35 „Verum ubi corpore dissoluto in etate adhuc iuvenili data est ei hereditas in terra viventium, sponsa sua ei testimonium virginalis vite perhibuit” - Legenda S. Emetici c. 5. SRH II. 456. 36 „Nec hoc pretereundum esse puto, quod aliquando Constantinopolia cum domino Alme duce commoranti, quidam religiosus canonicus Cesariensis ecclesie ad Graecorum imperatorem missus narravit, se in gestis Sancti Eusebii legisse, quia eadem hora, qua beatus Henricus dissolutus est, Sanctus Eusebius Cesaree Palestine metropolitanus, cum in processione una cum clero et populo incederet, sonum angelice dulcedinis audivit in excelso apertisque oculis cordis, animam beati Henrici filii Sancti Stephani primi Pannonie sursum transferri prospexit.” - Legenda S. Emetici c. 6. SRH II. 456. 37 Gombos A.: Szent István a középkori külföldi i. m. 296.; Bradács G.: Heinricus filius Stephani i. m. Szent István nagyobb legendája és a Hartvik-legenda ismerték a herceg halálának 1031. évét,31 akárcsak a Pozsonyi Évkönyv és a Somogyvári for múlás - könyv évkönyvei.32 A nagyobb legenda szerint „a kiváló ifjú engedelmeskedve az örök végzésnek, amelynek mindenek alávettetnek, az Ur megtestesülésének 1031. évében ezt a múló életet az örökre cserélte fel, csatlakozván a mennybéliek társaságához”.33 Hartvik a szöveget a görögök püspökének {episcopus Graecorum) látomásával bővítette, aki szerint Imre lelkét angyalok vitték a mennybe.34 A Szent Imre-legenda az év említése nélkül hasonlóan fogalmaz: „De mihelyt Szent Imre teste elenyészett még ifjú korában és megkapta az örökségét az élők országában, jegyese bizonyította szűzi életét”.35 A legenda részletes beszámolójának szerzője a görög egyházfőt Eusebius caesareai metropolitával azonosítja, akinek az életrajzában az adatközlő - állítólag - az Imre halálára vonatkozó látomásról olvasott.36 A nyilvánvaló anakronizmus azonban háttérbe szorította az elbeszélés vizsgálatát. Az Imre szüzességére vonatkozó, a herceg jegyesétől származó tanúságtételt a későbbi külföldi, főleg itáliai szerzők sorra megemlítették.37 115
