Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
TÓTH ENDRE Annales Altahenses maiores azt két évvel későbbre keltezve (1033) emlékezett meg.25 Az utóbbi évkönyv szerzője ugyancsak a németek és a magyarok között kötött békéről írt elsőként, majd a következőképp folytatta mondandóját: „A magyarok királyának fia, akit Henriknek neveztek és kanonizáltak, nem sok idő múlva elhunyt.”26 A szentté avatásra vonatkozó utalás elárulja, hogy a bejegyzést 1083 után szövegezték meg. Az Annales Altahensest a bajor humanista, Aventinus másolata tartotta fenn, aki maga is feldolgozta a korszak német-magyar kapcsolatait.27 O nem említette a herceg halálának okát,28 bár részletesen írt a német háborúról, amelynek kitörését azzal indokolta, hogy Imre herceg igényt tartott a bajor trónra.29 25 Annales Altahenses maiores. Hrsg. Edmund von Oefele. Nachdruck. Hannover 1997 (MGH SS rer. Ger. 4.) 19.; Kis Iván'. Johannes Aventinus magyar vonatkozású információi - A bajor humanista történetíró szavahihetőségének problémája. Fons 24. (2018) 1. sz. 66. 49-86., 68. 26 „Filius autem Stephani regis Ungarorum post non multum temporis obiit, qui dictus fuerat Heinricus et est canonizatus” - Annales Altahenses maiores i. m. 19.; Gombos A.: Catalogus i. m. I. 93. A forrásgyűjteményben (SzKK 15., 239.) megjelent fordításban a canonizatus-t tévesen ’kereszteknek’ fordították. Az adat keltezését zavaró fordítást már mások is idézték. Az Auctarium Ekkehardi Imre halálát 1033-ben említi: „Heinricus filius Stephani regis Ungarie obiit, qui tantis miraculis claruit, quod in sanctorum katalogo est adscriptum.” - Gombos A.: Catalogus i. m. I. 313. 27 Csákó Judit. Az Altai chi Évkönyv és a magyar krónikás hagyomány. Megjegyzések egy historiográfiai vita margójára. Történelmi Szemle 63. (2021) 1. sz. 5—23., 6., 21.; Kiss I: Johannes Aventinus i. m. 67. 28 „Item enim divus Hainricus filius illorum (Ugri Emeticum corrupte vocant), qui haeres regni Boiariae ob matrem inde oriundam asserabatur, obierat.” - Annales Boiorum. In: Gombos A.: Catalogus i. m. I. Nr. 757., 358. 29 Gombos Albin és Györfíy György nem zárták ki a bajor öröklés lehetőségét. - Gombos E Albin: Szent István háborúja II. Konrád német-római császárral 1030-ban. In: Szent István Emlékkönyv IIII. Szerk. Serédi Jusztinián. Bp. 1938. II. 107-132., 111-113.; Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 210—311.; Zsoldos Attila'. Szent Imre herceg. In: Szent Imre ezer éve i. m. 21. Az állítás Aventinus és Ortilo de Lilienfeld szövegén alapult, amely a közreadó, Chrysostomus Hanthaler szöveghamisításai miatt hiteltelenné vált. További forrásvizsgálat, amit Gombos Albin szükségesnek tartott, azonban nem történt. Az örökösödés lehetőségének a vizsgálata azért is szükséges, mert Bradács Gábor felfigyelt Merseburgi Thietmar közlésére {Bradács Gábor: „Heinricus filius Stephani, qui tantis mira culis daruit ”. Szent Imre herceg a középkori európai történetírásban. Történeti Tanulmányok XIV. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa. Debrecen 2008. 51-71. 61., 54.): „Quia in sobole acquirenda nulla michi spes remanet, ob recompensacionem futuram Christum heredem elegi et, quod precipuum habui, meipsum cum omnibus acquisitis seu acquirendis rebus Patri omnipotenti iam dudum secreto mentis” — Thietmari Chronicon, libri VI, c. 31. Hrsg. Robert Holtzmann. (MGH SS rer. Germ. N. S. 9.) Berlin 1935. 310-311. II. Henrik császár 1007. november 1-én a frankfurti zsinaton bejelentette, hogy nem számíthat utódokra. - Die Regesten des Kaiserreiches unter Heinrich II. 1002-1024. (Regesta Imperii II. Sächsisches Haus 919-1024, Bd. 4.) Wien 1971. Nr. 1646. II. Henrik szűzházasságának legendájáról: Harry Bresslau: Einige Bemerkungen über die Sagen von Heinrich II. § 1. Heinrichs Keuschheit. In: Jahrbücher des Deutschen Reichs unter Heinrich II. Bd. III. Hrsg. Harry Bresslau. Leipzig 1875. 359-361. A császár házassága mint analógia Imre számára, gyakran felmerült. - Pl. Madzsar I: Szent Imre legendája i. m. 40.; Török József: Szent Imre a történeti kutatások világánál. In: Doctor et apostol. Szent István tanulmányok. (Studia Theologica Budapestinensia 10.) Bp. 1994. 206. Imre herceg házasságáról lásd Uhrmann Iván: Görög császárnak leánya...? Szent Imre feleségéről^). Orpheus Noster 4. (2012) 3. sz. 44—80. Thietmar közlése nemcsak azt jelenti, hogy Imre esetében nem lehet hivatkozni nagybátyja házasságának követésére, hanem már 1007-tól szóba jöhetett István király fia számára a bajor hercegi trón öröklése. Az, hogy II. Henriknek nem lesz utóda, István király udvarában hamar ismertté kellett, hogy váljon, mert a zsinaton részt vett 114
