Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Rácz Attila: A fővárosi népi ellenőrzési bizottságok működése 1958–1959-ben
A FŐVÁROSI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK MŰKÖDÉSE 1958-1959-BEN országos tapasztalatok alapján mind határozottabban látjuk, hogy a lakosság megkárosítása nemcsak azáltal történik, hogy egyes vendéglátóipari dolgozók a saját hasznukra visszaélést követnek el, hanem azáltal is, hogy magasabb áron alacsony színvonalon kapják a szolgáltatást. A higiénia elhanyagolása, a nem megfelelő választék, az udvariatlan kiszolgálás is a fogyasztók megkárosítását jelenti.”49 49 BFL XVII. 1303. 11. doboz. A FNEB elnökhelyettesének levele a II. Kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének. 1959. április 9. ANEB-iratok forrásértékét jelzi, hogy ugyanitt megtalálhatóak a II. Kerületi Vendéglátóipari Vállalat alá tartozó egységek üzletvezetői és vezető-helyettesei a Gül babától a Bem mozin át a 293. sz. italboltig. 50 A kötelező választék a fővárosban elvileg az I. osztályú helyeken és a melegbüfékben 3, a IL, III. osztályú éttermekben 2 féle leves, I., IL, III. osztályon és melegbüfékben 7, 5, 2 féle frissensült, I., II. osztályon 2-2, a melegbüfékben 3 féle cukrászsütemény stb. volt. Trafikáru tartása minden egységben kötelező volt. 88/1958. (KE. 31.) BkM sz. utasítás egyes vendéglátó üzemek szolgáltatásainak kötelező választékáról; 121/1958. (KE. 45.) BkM sz. utasítás az égetett szeszesital árusításával kapcsolatos kérdésekről; 21-1398/1958. BkM sz. utasítás a vendéglátóipari árak szabályozásáról; 8200-4/1952. EüM. utasítás (KE. 1952. évi 43. sz.) az élelmiszerellátás körében dolgozók kötelező orvosi vizsgálatáról és egészségügyi könyvvel való ellátásáról szóló 78/1952. MT. sz. rend, végrehajtása tárgyában. BFL XVII.1303. 11. doboz. 51 A KNEB V-62/1959. sz. Tájékoztató a vendéglátóipar tevékenységének ellenőrzésével kapcsolatban kiadott útmutatókhoz. BFL XVII. 1303. 11. doboz. A II. Kerületi Vendéglátóipari Vállalat tevékenységének ellenőrzése. 52 Dr. Szabó Gyula levele a II. Kerületi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, 1958. december 12. A vizsgálatokat belkereskedelemi és egészségügyi miniszteri utasítások alapján végezték, melyek pontosan megszabták az osztályba sorolás kritériumait (kötelező felszerelésen túl az étel- és italárak, az asztali fogyasztás felára, a belépődíjak, a beszerzési árak, számlaadási kötelezettség határa és a haszonkulcsok is) és a kötelező választékot.50 Ezeken kívül a rendelkezésükre bocsájtott „Útmutatók” is segítették a vizsgálatot végzők munkáját, valamint a vizsgálatok megkezdése előtt felkészítő előadásokon ve(he)ttek részt.51 A vizsgálatok alatt kiemelt figyelmet kapott a selejtáruk elszámolása. A Vendéglátóipari Tröszt alá tartozó vállalatok átlagos selejtje ekkor 0,05% volt, de a II. kerületben kétszer ennyit számoltak el, mert sok kerthelyiséget tartottak fenn, a forgalom - különösen a hűvösvölgyi Népkertben - erősen időjárásfüggő volt. A nyári készletromlás miatti selejt jóváírása általában szabályszerű volt, a vizsgálat viszont feltárt olyan eseteket is, ahol felmerült a csalás gyanúja. A 238. sz. üzemben „szállítás közben kifolyt” málnaszörpöt írtak le selejtben, de nem tisztázták, hogy ez a szállító, a raktározó, illetve az átvevő felelőssége volt-e. Ugyanott a kávét is gyanús módon selejtezték: „Az ellenőr megállapítása szerint az áru 1-2 éve van az üzletben, szavatossági ideje lejárt. A jegyzőkönyvre utólag rá van vezetve, hogy az áru még az 1956. ellenforradalmi időből van az üzletben. Egyrészt nehezen hihető, hogy ilyen kurrens áru az ellenforradalom utáni időben ne fogyott volna el [...].” Asztaniolos desszertáruk is gyorsabban mentek tönkre, mint azt a meleg idő indokolta volna. A cukrászdákban így gyakran számoltak el selejtet, „folyamatosan elszámolják a tejszín alját, továbbá a kiszáradt vagy megsérült süteményselejteket. Egyes üzletekben ez havi 2-300 forintot is kitesz [.. .].”52 982
