Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Rácz Attila: A fővárosi népi ellenőrzési bizottságok működése 1958–1959-ben
A FŐVÁROSI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK MŰKÖDÉSE 1958-1959-BEN A Gazdasági Figyelő hasábjain folyó „nyilvános vitát”4 követően az április 5-ei számban a lap szerkesztősége szükségesnek tartotta az állami ellenőrzés központi szervének létrehozását. Az állami ellenőrzést azonban nem „revizori” munkaként fogták fel: „a feladathoz kevés számú, magas szakképzettségű, szervezőképes és a népi demokratikus rendszerhez feltétlenül hű munkatársat kell kiválasztani, akiknek vizsgálataikban komolyan támaszkodniuk kell az egyes területek dolgozóinak tapasztalataira, bevonva a legjobb szakembereket egy-egy határozat végrehajtásának ellenőrzésébe”.5 4 Juhász Ferenc — Kovács Béla: A központi állami ellenőrzésről. Gazdasági Figyelő 1. (1957) 1. sz. 12.; Horváth Károly: Hozzászólás: A központi állami ellenőrzésről című - március 7-ei számunkban megjelent- cikkhez. Gazdasági Figyelő 1. (1957) 2. sz. 6. 5 Gazdasági Figyelő 1. (1957) 5. sz. 7.; Lándori György: Az állami szervek ellenőrző tevékenysége. Gazdasági Figyelő 1. (1957) 11. sz. 4. 6 Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. 2., bővített kiadás. Szerk. Vass Henrik - Ságvári Ágnes. Bp. 1973. 94-96.; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) MSZMP Politikai Bizottság iratai (a továbbiakban: M-KS-288.5) 35. őe. (1957. július 16.) 5., 15-45., 59-68. Friss István, az osztály vezetője (és az MSZMP KB tagja) ezután javaslatot tett az MSZMP Politikai Bizottságának az új állami ellenőrző szerv létrehozására. Az intézményrendszerről heves vita alakult ki, többen kétségeiket fejezték ki a működő - képességéről és azoknak a tevékenységeknek a célul kitűzött felszámolásáról, amelyek a „társadalmi tulajdon megkárosításával havi kb. 30-40 milliárd kárt” okoznak. Biszku Béla egyenesen az vetette fel, hogy „mi a biztosíték, hogy nem lesz sóhivatal?” Friss István válasza az volt, hogy „maximális együttműködésre van szükség a párttal, és [ha] a párt megadja a szükséges segítséget ügyészségnél, tanácsokban, minisztériumokban stb., akkor nem lesz sóhivatal”. A népi ellenőrzési szerv megszervezéséről szóló politikai bizottsági határozat 1957. július 16-án jelent meg.6 Az Állami Ellenőrzés Minisztériuma helyébe lépő népi ellenőrző bizottságokat a népi ellenőrzésről szóló 1957. évi VII. törvény hozta létre. A törvény magyarázó szövege szerint a „népgazdaságban nemegyszer jelentkező bürokratizmus”, valamint a társadalmi támogatottság hiánya korábban akadályozta a jogszabályok betartatását, a népi ellenőrzés létrehozását a magyar dolgozó nép szorgalmas munkájának megerősítését veszélyeztető, a törvényes renddel szembeforduló, a népi demokráciának a nép vagyonát elherdáló ellenségeivel szembeni fellépés indokolta. A jogalkotó szándéka szerint „a dolgozók támogatásával” megvalósuló ellenőrzés legfelsőbb szintjén „a Minisztertanács közvetlen irányítása alatt álló Központi Népi Ellenőrzési Bizottság” állt, mely alatt 1958. január 1-jei hatállyal fővárosi, megyei, járási, fővárosi-kerületi, városi népi ellenőrzési bizottságokat kellett létrehozni. Legfőbb feladatuk az államigazgatási szervek támogatása a társadalmi tulajdon védelmében, amit kettős rendszerben valósítottak meg: egyrészt munkaterv szerint valamely népgazdasági ágazat komplex, illetve bármely szervezet, vállalat, üzem, intézmény, kisiparos, kiskereskedő stb. egész működésére 970
