Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Lukács Anikó: A Szent István-ünnep mint idegenforgalmi esemény Budapesten
LUKÁCS ANIKÓ a legrégibb magyar utazási iroda, az 1902-ben alapított IBUSZ (Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat Rt.) is igyekezett kihasználni. A körmenetet beépítette turisztikai kínálatába, csoportokat szervezett és utaztatott a várba, ülő- vagy állóhelyet és frissítőket biztosított a külföldieknek. Az idegenforgalmi eseménnyé alakulás ellenérzéseket szült a helyiekben, volt, aki a nemzeti és vallási ünnep megzavarását, a külföldieknek a magyarokkal szembeni előnyökhöz juttatását látta a szolgáltatásokban.33 A fővárosi közgyűlés is tárgyalta, hogy szabad-e látványossággá alacsonyítani a magyar katolikusok vallási ünnepét.34 33 Egy névtelen vidéki résztvevő panaszlevele. BFL IV.1501.b. 9877/1937. 34 „Méltóztassék Szent István ünnepén Szent István országának kultúráját impozánsan bemutatni, úgy, hogy az ne legyen egy egyszerű népünnepély és a Szent Istvánnapi körmenet se legyen egyszerűen a népünnepély egyik pontjának beállítva.” Szőke Gyula felszólalása, 1929. október 25. Fővárosi Közlöny 40. (1929) 79. sz. (október 25.) 41. 35 Amit másképen kell csinálni. Pesti Hírlap, 1926. augusztus 24. 1—2. A körmenet szervezésére fordított különös figyelem azonban nem pusztán idegenforgalmi célokat szolgált. Résztvevői számára alkalmat biztosított a nemzeti egység átélésére és annak a külföldi közvélemény felé való közvetítésére, egyúttal újabb lehetőséget nyújtott arra, hogy a keresztény-nemzeti erők teret foglaljanak és szimbolikusan is birtokba vegyék Budapest utcáit. Az augusztus 20-ai tűzijáték 1926-tól a másik biztos pont a Szent István-hét programjában a tűzijáték volt. Az egykorú beszámolók szerint az első évben csak egy rakéta robbant fel, a közönség hiába várt a meghirdetett nagyszabású látványosságra.35 A következő évek tűzijátékai jobban sikerültek, a becslések szerint egy-egy alkalommal kétszázezren tekintették meg, de a sajtó folyamatosan kritikával illette. A fővárosi közgyűlés, illetve különböző bizottságok is visszatérően tárgyalták, hogy illik-e egy ilyenfajta rendezvény a vallásos és nemzeti Szent István-ünnephez, és többször felmerült, hogy amennyiben a főváros csak ilyen szegényes tűzijátékot tud rendezni, inkább maradjon el. A szervezők azzal érveltek a tűzijáték mellett, hogy egyrészt az nem a külföldieknek, hanem a vidékieknek és az egyszerűbb budapestieknek jelent szórakozást; másrészt a dunai panoráma, a kivilágított Duna-part, a százezres ünneplő tömeg a nagyobb attrakciókhoz szokott külföldieknek is kárpótlást nyújt. „A kritikus közönségnek egy csekély része, sajnos, csak a bombákat és a rakétákat számolja, azokat kevesli és nem lát a produkcióban mást, »csak« tűzijátékot. A külföldi, mint ahogy alkalmam volt róla meggyőződni, sokkal többet lát. Látja a rengeteg közönséget a Dunaparton, a holdfénytől és a Dunán fel és alá járó hajók és a parti lámpák világításától csillogó sötét Dunát, a Várhegy és 953
