Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS megnyilatkozására reagálva megfogalmazta: „nekünk az üzemeken keresztül kell a kölcsönt vezetnünk, és az üzemeken keresztül kell előteremteni azt a — hogy úgy mondjam - másodlagos kölcsönt, amellyel azután az úgynevezett nem luk rativ, de szükséges beruházásokat fedezzük”.50 Azaz, az önállóan gazdálkodó üzemek fejlesztése és a város más célú építkezéseit szolgáló kölcsön nem feltétlenül kapcsolódik össze, de a hiteligény mértéke akkora, hogy azzal a város mindenképpen a nemzetközi pénzpiacra szorul, ott pedig nem túlságosan kedvezőtlen kondíciókkal csak úgy lehet kölcsönt szerezni, ha olyan célokat jelölnek meg, hogy a kölcsönből eszközölt jövedelmező befektetések közvetlenül biztosítsák a törlesztés fedezetét, és arra ne általánosságban a város vagyona és költségvetési bevételei szolgáljanak biztosítékként. A kérdés már csak azért is kényes volt, mert a Víz-, Gáz- és Elektromos Művek bruttó bevételei le voltak kötve az ostende-i egyezménnyel rendezett kölcsönök törlesztésére. Márpedig csak e monopolisztikus üzemek és a közlekedési vállalatok esetében lehetett kilátásba helyezni, hogy a tervezett beruházások részben a kapacitás bővítéséből származó bevételi többlet, részben a korszerűsítéssel elérhető gazdaságosabb működésből eredő megtakarítás révén meghozzák azt az évi több millió aranykoronát, amely a tőke- és kamatfizetés fedezeteként szolgál. A tanács 1926 márciusában 20 millió dollár felvételére tett előterjesztést, ebből 23,8 millió aranykorona összeget kívántak tanácsi beruházásokra — nagyrészt lakás- és iskolai célokra — fordítani, 64,6 milliót viszont az üzemekbe fektetni.51 50 Uo. 19. 51 Fővárosi Közlöny 37. (1926) 15. sz. (április 16.) I. Melléklet. 52 Fővárosi Közlöny 37. (1926) 23. sz. (május 28.) Melléklet 4.; Az egyes adónemekről részletesen lásd A székesfővárosi községi közterhek jogszabályai. Szerk. Homolyai Rezső - Takács György. Bp. 1933. Lásd a 4. táblázatot. (A táblázat nem foglalja magában a részvénytársasági formában működő fővárosi vállalatokból származó bevételt, így a BSZKRT és a hozzá kapcsolódó megváltott villamos vas úti társaságok, a Vásárpénztár, Kisipari Hitelintézet, Községi Takarékpénztár által szolgáltatott bevételeket. Ezek a városi vagyonból származó bevételek között jelentkeznek, mint osztalékjövedelem. A közlekedési vállalatok esetében ehhez képest jóval többet jelentett a területhasználati díj és a közlekedési adó. A BSZKRT-tól például 1934-ben területhasználat címén több mint 3 millió 600 ezer pengő, közlekedési adóban 3 millió 890 ezer pengő folyt be 12 525 pengőnyi osztalék mellett.) Ennek nyomán 1926-tól alakult ki az a rendszer, amelyet a polgármester költségvetési előterjesztésében így foglalt össze: „az üzemek a múlthoz képest lényegesen nagyobb tétellel járulnak hozzá a központi pénztár dotálásához és így szolgálják a főváros háztartásának általános érdekeit. [...] arra kell a jövőben törekedni, hogy ez a kérdés megoldassék akképpen, hogy az üzemek a befektetett tőkének megfelelő amortizációjával, valamint üzleti feleslegükkel járuljanak hozzá az általános szükségletek fedezéséhez.”52 Az üzemi bevételeken belül csaknem kiegyenlített volt a beruházott tőke törlesztése és kamata, illetve az üzleti felesleg címén a városi háztartásnak a korszak 929
