Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
BUDAPEST BEVÉTELEI ÉS BERUHÁZÁSAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT liberális városvezetés jellegzetes alkotásának elutasítása a kereszténypárt részéről szimbolikus kérdés volt, amelyhez mindvégig következetesen ragaszkodott. A szociáldemokraták 1926-ban - arra utalva, hogy „a községi közszolgáltatások főösszegei olyan adónemekből származnak, amelyek főleg a szegényebb néposztályt terhelik”45 — kezdeményezték háztartási alkalmazottak tartásának és a magáncélú gépjárműveknek a megadóztatását, valamint szobaszám szerinti progresszív lakásadó mint lakásépítési céladó bevezetését az egyszobás lakások mentesítésével.46 Ezeket az elképzeléseket azonban egyetlen polgári párt sem támogatta, így az adórendszerben lényegi változásra nem került sor. 45 Fővárosi Közlöny 37. (1926) 27. sz. (június 21.) III. Melléklet 8. 46 Vö. Varsányi Erika: A szociáldemokrata párt várospolitikája Budapesten a két világháború között. Bp. 2011.205-210. 47 Homályai R: A főváros pénzügyei i. m. 25-27. 48 Fővárosi Közlöny 38. (1927) 10. sz. (március 10.) Melléklet 55-56.; Umbrai Laura: A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870-1948. Bp. 2008. 49 BFL IV. 1403.s.22. kötet, 1926. március 19-ei ülés 18. Említettük, hogy a hitelezők a főváros közüzemeiben látták a potenciális aranybányát. Az infláció idején ezek nem szolgáltattak számottevő jövedelmet a városi háztartásnak, mivel bevételi többletüket az üzem rekonstrukciójára, beruházásra használták fel.47 1925-ben a lakhatási válság és a közintézmények leromlása arra késztette a főváros vezetését, hogy lakásépítési programot indítson,48 valamint iskolaépületek emelet-ráépítésére is jelentős összeget szavaztak meg. Amikor az ostende-i egyezmény végleges perfektuálásával felmerülhetett újabb kölcsön felvételének lehetősége, 1925—1926 folyamán már közel 18 millió pengőnyi olyan beruházást határoztak, sőt részben végeztek is el, amely végső soron csak az új, hosszú lejáratú kölcsönben találhatta meg fedezetét. Amint 1926. március 29-én egy bizalmas értekezleten Sipőcz polgármester kifejtette, a külföldi pénzcsoportokkal folytatott tárgyalások során olyan jelzések érkeztek, miszerint „nem valószínű az, hogy nem jövedelmező beruházások a kölcsönpénz piacon kedvező fogadtatásra fognának találni [...], hogyha mi beruházási programot akarunk, és ezt rövid idő alatt akarjuk megvalósítani, akkor csakis lukrativ dolgokkal jöhetünk, és csak bizonyos rövid időn belül.”49 Mivel a kölcsön elmaradása az építési program kifulladásával fenyegetett, az adók további emelésétől az adott struktúrában mindenki tartózkodni kívánt, az adó alapnak a kevésbé igénybe vett vagyonok és magas jövedelmek rovására történő bővítését sem az önkormányzaton belüli erőviszonyok, sem a kormány hozzáállása nem tette lehetővé, ez a szituáció véglegesen eldöntötte azokat a vitákat is, hogy a közüzemi politikában a közszükségletek jó és olcsó kielégítését vagy a pénzügyi rentabilitást kell-e előtérbe helyezni. Amint Harrer Ferenc Sipőcz fenti 928
