Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS forgalmi adórészesedésnek. A pótadó, amelyet az alapul szolgáló állami adó után százalékos arányban vetettek ki, a városegyesítés óta mindig első volt az adóbevételek ranglistáján. Az 1922. évi adóreform óta a földadó, a házadó, a társulati adó, valamint a részvény társaságok igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai javadalmazása után kivetett tantiéme-adó után rótták ki. 1920-ban a pótadó kulcsát az alapadókhoz képest a korábbi 33%-ról 60%-ra emelték, 1924-ben azonban a szanálási törvény felhatalmazása alapján a városok háztartásáról kiadott belügyminiszteri rendelet a legmagasabb mértékét 50%-ban állapította meg, hogy a városok szorult helyzetükben a pótadó emelésével ne vegyék túlságosan igénybe az állam számára kiaknázható adóalapot.32 A fővárosi közgyűlés - társadalmi bázisuk és politikai felfogásuk, világképük markáns különbözőségeinek megfelelően33 - adózási kérdésekben általában élesen eltérő álláspontot megjelenítő pártjai az 1926. évi költségvetés tárgyalása során egyetértésre jutottak abban, hogy meg kívánják tartani a 60%-os mértéket, mivel „mindaddig, míg a legszegényebb néposztályt sújtó forgalmi adó és fogyasztási adók, valamint a vámok megszüntetve, esetleg mérsékelve nincsenek, semmiféle más adókönnyítésnek nem lehet helye, annál kevésbé, mert a községi pótadó inkább azokat a teherviselő rétegeket sújtja, amelyek csak a legkisebb egzisztenciák terhein való könnyítés után tarthatnak igényt adómérséklésre [.. .]”.34 A kormány azonban a költségvetés jóváhagyása során nem engedélyezte az 50%-ot meghaladó pótadót. 32 1924. évi 171.000. BM rendelet 2.§. Magyarországi Rendeletek Tára 1924. 468. 33 A fővárosi politika pártstruktúrájáról összefoglalóan Ignácz Karoly: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban 1920-1945. Bp. 2013. 34 Fővárosi Közlöny 37. (1926) 27. sz. (június 21.) 1. Melléklet. A Pénzügyi Bizottság jelentése. 1-2. 35 1 924. évi IV. te. 2.§ a) melléklet C. pont. 36 Borsos Endre: A magyar lakásügy a háború kezdetétől. I. Bp. E. n. [1929.] 492-493. A pótadó mértékénél figyelembe kell venni, hogy 1927-ig a feltüntetett összeg magában foglalja az általános kereseti adót is, mivel pénzügyminiszteri rendelet alapján, mint egyéb közadókkal együttesen kezelendő adót, ennél a költségvetési címnél kellett elszámolni. Az 1925—1926 közötti növekedést ezzel együtt is túlnyomórészt a házadó csaknem kétszeres emelkedése magyarázza. A házadót a nyers házbér-jövedelem után, Budapesten annak 20%-ában, (1929-től 17%-ában) állapították meg. A szanálásról szóló 1924. évi IV. törvénycikk alapján megkezdődött a kötött lakbérek aranykorona értékben történő fokozatos emelése, amelynek eredményeként a papírkoronában fizetett lakbérnek 1926 májusára az aranykoronaérték 50%-át el kellett érnie.35 Másrészt a határozott időre kötött új bérletek béréről a felek már szabadon állapodhattak meg, majd 1926-ban ezt minden bérletre kiterjesztették. 1926 novemberére Budapesten már mintegy 4000 lakást érintett a szabad megállapodás, ami nyilvánvalóan tetemes emelkedéssel járt.36 925
