Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS bevétel meghaladta, a mérföldenként! bevétel pedig megközelítette az 1914. évi szintet, ezt azonban kevesebb utas fizette meg. (Meg kell jegyezni, hogy 1923. július 1-től a hitelezőkkel történt megállapodás alapján kellett a villany világítás és a villamosjegyek árát 10% pótlékkal megterhelni, mivel a törlesztési moratórium ideje alatt megkívánt fizetésre a főváros ezt tudta papírkoronában képződő, de az inflációt követve biztosan emelkedő fedezetként felajánlani.) A szakértői bizottság azt is kiemelte, hogy az üzemek, kiváltképp a BSZKRT és az Elektromos Művek, a folyó bevételeik terhére komoly rekonstrukciós és átalakítási munkákat végeztek, illetve irányoztak elő a következő évekre. Következtetéseik szerint, ha ezeket a díjbevételek helyett külső források bevonásával, azaz újabb kölcsönnel valósítanák meg, akkor olyan összegek szabadulnak fel, amelyek — az üzemviteli költségekben jórészt éppen ezen beruházások eredményeként elérhető megtakarításokkal együtt —, kiegészülve a kisfogyasztók áramdíj kedvezményének megvonásával, valamint gáz- és vízdíjak békenívóra történő emelésével, optimális esetben magukban is elegendők lennének a kölcsönszolgálat fedezésére. A városi büdzsé helyzetéről úgy vélekedtek, hogy az általuk elhagyhatónak ítélt beruházásokról való lemondás, valamint az állam által nyújtott előlegek visszafizetésének elhalasztása esetén az előkészítés alatt álló 1925. évi költségvetés 2,22 millió aranykorona hiány helyett 4,27 milliós felesleget mutatna. Különösen a ferencvárosi helyi kikötő építkezéseit minősítették olyannak, ami „csak igen távoli esetleges szükségleteknek felel meg”.20 20 Uo. 57. 21 BFL IV. 1403. s. IX. 1925. július 27. 22 Fővárosi Közlöny 36. (1925) 44. sz. (november 27.) Melléklet 77-87. A hitelezők számára kecsegtető konklúziókat nemcsak a nemzetközi pénzvilág osztotta, de a jelentés leglényegesebb részét, a közüzemek jövedelmezőségének növelési lehetőségeivel kapcsolatos számítást a főváros vezetői „belső használatra” maguk is reálisnak tartották, noha tárgyalási pozíciójukat éppen a jelentés cáfolatára kellett építeni.21 Ellenvéleményükben az üzemek 1925-re várható, szabadon felhasználható feleslegét a szakértők 12 milliójával szemben csak 4,21 millió aranykoronában mutatták ki, ami 1929-ben 15,66 milliót (a szakértők becslése 33,7 millió) érhet el, és azzal érveltek, hogy a költségvetés várható újabb terhei és egyes bevételi forrásainak feltételezhető kiesése, amit a szakértők nem vettek figyelembe, ezt a felesleget többszörösen fel fogják emészteni.22 Az augusztus 8-án Ostende-ben kezdődött tárgyalásokon a hitelezők a kamatfizetés teljes újrafelvételét igényelték 1926-tól kezdve, a hátralékos kamatoknak azt a részét pedig, amelyet a villany világítás és a villamosjegyek árának 10%-os pótdíjából 1923—1925-ben fizetett összegek nem fedeztek, új, kamatozó 921
