Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
BUDAPEST BEVÉTELEI ÉS BERUHÁZÁSAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT kötvényadóssággá kívánták alakítani; a tőketörlesztés tekintetében azáltal nőtt volna a város terhe, hogy az 1919 óta megtartott kötvény-sorsolások hatálytalanításával a hátra levő évek törlesztését meg kellett volna emelni. Azaz minden adósság-leszállítást megtagadtak, csupán a hátralékokra nézve ajánlottak fel bizonyos halasztást. Mindez fényévnyi távolságban volt a főváros képviselőinek vágyaitól, így kemény alkudozás után született meg az augusztus 14-én aláírt egyezmény. E felé a hitelezők részéről az jelentett nagy lépést, hogy a békeszerződés óta 2,5 millió angol fontra felszaporodott kamathátralékot hajlandók voltak kiegyenlítettnek tekinteni az említett 10% pótdíjakból teljesített fizetésekkel. Mivel a teljes adósságnak ez volt a legveszedelmesebb, azonnal perelhető és végrehajtható része, a város tárgyalóküldöttsége ezek után hajlott nagyobb teher vállalására a későbbiekben, és 1926-1930 között az esedékes kamat 75%-ának, ettől kezdve 100%-ának fizetésében egyeztek meg. A tőketörlesztés alól nyolc évre mentesítést kaptak, azt 1934-ben kellett megkezdeni, és mindhárom kölcsön törlesztési idejét 20 évvel meghosszabbították. Zálogul a város lekötötte a Víz-, a Gáz- és az Elektromos Művek bruttó bevételeit. A döntő kérdésben tehát a hitelezők álláspontja kerekedett felül: adósságot nem engedtek el, csak átütemezték, a főváros csupán az első öt évre esedékes kamat tekintetében kapott könnyítést.23 Az egyezmény aláírásáról a magyar küldöttségen belül folyt vita során arra a felvetésre, hogy a főváros részéről milyen hibák vezettek a súlyos feltételekhez, Buzáth János közművekért felelős alpolgármester így reagált: „Kérdi, mik voltak ezek a helyrehozhatatlan hibák? Hiba volt az, hogy a főváros üzemeit fejlesztette, hogy azok jól prosperálnak, s hogy ezt a szakértők szemei természetesen észrevették? Éppen a főváros helyes üzempolitikája fogja eredményezni azt, hogy kötelezettségének a külföldi hitelezőkkel szemben eleget fog tehetni.”24 23 Az ostende-i tárgyalások hivatalos jegyzőkönyveit és az egyezményt lásd no. Melléklet 87-106.; A háttérben folyt alkudozásokat és a magyar küldöttség belső vitáit megvilágító feljegyzéseket közli Sípos András: Ostende-i napló. Budapest székesfőváros és a külföldi hitelezők tárgyalásai 1925-ben. Fons 9. (2002) 399-432. 24 Sípos András: Ostende-i naplói, m. 431.; A fővárosi közgyűlés 1925. december 18-án fogadta el az egyezményt, miután a kormánnyal sikerült megegyezni abban, hogy a háború alatti, államközi elszámolás keretében megfizetendő tartozás felét az állam átvállalja, másik felét a főváros 35 év alatt részletekben fizeti meg. A kérdés megnyugtatóan csak akkor zárult le, amikor 1926. június 5-én a Nemzetgyűlés megszavazta az 1926. évi XVII. tc.-et, amely kimondta, hogy a várossal szemben a három kölcsönből eredően csak az ostende-i egyezmény értelmében lehet követelést támasztani; egyúttal felhatalmazta a kormányt a klíring-tartozással kapcsolatos megállapodás megkötésére a fővárossal. A hitelező bankoknak pedig be kellett szerezniük a kötvénytulajdonosok szerződésben meghatározott részének hozzájárulását, amelyet szintén 1926 júliusára teljesítettek. 1925 volt az első olyan év, amikor a főváros költségvetése aranykorona-értéken elérte, sőt némileg már meg is haladta a háború előtti szintet. A főváros 922
