Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS teherviselő képességéhez igazított törlesztés lehetőségét, vagy legmerészebb célként kieszközölni a valutatartozás koronára váltását. A fennmaradó törlesztési kötelezettségre nézve pedig olyan ütemezésben akart megállapodni, hogy a nagyon nehéznek ígérkező közeli évekre jusson kevesebb teher, s ki kívánta zárni a rendezés minden olyan módját, amely a város vagyonának jelentős részét engedi át a hitelezőknek az adósság fejében, kiváltképp azt, hogy a hitelezők esetleg közüzemekben kapjanak tulajdonrészt. A hitelezői oldal viszont adósság elengedésről hallani sem akart, legfeljebb átütemezésre mutatott hajlandóságot, bizonyos csökkentést csak a kamatokra nézve tartott elképzelhetőnek. Számukra prioritás volt az is, hogy a sok éve várakozó kötvény tulajdonosok mielőbb pénzt lássanak. Komoly engedményt csak azonnali, nagyobb összegű kifizetés esetén tekintettek megfontolhatónak, ami viszont a városi vagyon értékesítése nélkül ekkor nem volt reális.5 5 Sipos Andräs: Kísérletek a Budapest I. világháború előtti külföldi kölcsöneinek rendezésére. 1919-1922. Fons 25. (2018) 505-525.; Uö: Budapest I. világháború előtti külföldi kölcsöneinek rendezése 1922- 1925. Fons 26. (2019) 273-300. 6 Peterecz Zoltán: Jeremiah Smith és a magyar népszövetségi kölcsön 1924-1926. Egy jenki pénzügyi ellenőr története a Magyar Királyságban. Debrecen 2018. 223. 7 Buday Kálmán: Magyarország a nemzetközi pénzpiacon. Közgazdasági Szemle 53. (1929) 559. Addig nem lehetett szó szilárd alapokon nyugvó fővárosi költségvetés készítéséről, ameddig bizonytalan volt, hogy a következő évekre milyen nagyságrendű régi adósságokból származó törlesztési és kamat kötelezettséggel kell számolni. Megállapodás nélkül a város nem minősült hitelképesnek a nemzetközi pénzpiacon, márpedig a háborús és azt követő évek alatt leromlott infrastruktúra feljavítására, valamint az égetően szükségessé vált lakás- és iskolaépítkezésekre más forrás nem állt rendelkezésre. De nem csak a pénzhiányról volt szó: a kérdés további függőben tartása gúzsba kötötte a fővárost a saját erőből végrehajtható fejlesztések terén, sőt az elismerten súlyos adóprés enyhítésében is, mivel a hitelezők igényt tartottak arra, hogy a város, szükségleteinek a végletekig történő megszorításával, elsősorban az ő kielégítésükről gondoskodjon. Jeremiah Smith népszövetségi főbiztos 1925 februárjában Montagu Normanhoz, a Bank of England igazgatójához írott levelében kizártnak minősítette, hogy Budapestnek az adott viszonyok között bárki kölcsönt nyújtson.6 Az államháztartás szanálásának váratlanul gyors sikere ezt az atmoszférát hamarosan meg változtatta: „A szanálási kölcsönnél még Magyarország örült, hogy a bankárok vállalkoztak a kölcsön kibocsátására, később már a bankárok igyekeztek versenyezve megszerezni a magyar kötvényeket.”7 Amikor 1925. június végén a Speyer & Co. New York-i bank képviselője Budapestre érkezett, hogy a kormánnyal megkösse a vidéki városok állam által 917
