Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
Sipos András BUDAPEST BEVÉTELEI ÉS BERUHÁZÁSAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A világháború előtti külföldi kölcsönök rendezése mint a rendezett gazdálkodás előfeltétele Az államháztartás szanálása, az infláció megfékezése, a népszövetségi kölcsön megszerzése és Magyarország visszatérése a nemzetközi pénzpiacra 1924—1925 folyamán Budapest gazdálkodásában még nem hozta el a békebeli állapotok beköszöntét, mivel 1925 végéig (sőt szoros értelemben 1926 közepéig) rendezetlen maradt a főváros háború előtti kölcsönökből eredő külföldi tartozásainak ügye. A világháborút megelőző években a Bárczy István polgármester irányításával végrehajtott nagyszabású városfejlesztési programot külföldi hitelekre alapították. 1909 májusában 270 millió korona kölcsön igénybevételét határozták el, amelynek felvétele három nagyobb ügylet keretében történt: az 1910. évi. évi angol font kölcsön 48 millió korona, az 1911. évi francia frank kölcsön 100 millió korona, az 1914. évi többvalutás, úgynevezett „német”1 kölcsön 158 millió korona névértéket képviselt. Mindez azon a hosszú távú elgondoláson alapult, hogy a városi beruházásokat alapvetően kölcsönpénzekből kell megvalósítani, máskülönben a fejlesztésnek és a szolgáltatásoknak a modern nagyváros viszonyai által megkövetelt biztosítása csak a lakosságra háruló terhek nagyarányú emelésével lenne lehetséges. Ehhez csupán arra kell ügyelni, hogy az egyes kölcsönök programja tartalmazzon elegendő olyan nyereséges beruházást, amely a kölcsön egészének, tehát a nem jövedelmező létesítményekbe fektetett résznek a törlesztését is kitermeli. A békeidők viszonyai között ez megalapozottnak tűnt, és az eredmények is igazolni látszottak az elgondolást. Noha a város adósságállománya 1909—1914 között háromszorosára nőtt, háztartása nemhogy megrendült volna, inkább a korábbinál is stabilabb képet mutatott. 1 A kölcsönt nyújtó konzorciumban a berlini Dresdner Bank mellett angol, svájci, holland és belga pénzintézetek is részt vettek, és a kölcsön címletei a befektető választása szerint bármely részes banknál beválthatóak voltak az adott ország pénznemében. A fenti koncepció feltételezte, hogy a magyar főváros mindig elég jó adós lesz ahhoz, hogy a hitelek előteremtése, legalábbis tartósan, ne jelentsen problémát, és megkövetelte a főváros által kibocsátott kötvények iránti olyan széles körű és stabil kereslet biztosítását, amely a hazai pénzpiacon elérhetetlennek mutatkozott. 915 SZÁZADOK 157. (2023) 5. SZÁM
