Századok – 2023

2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Herédi Attila: Partrendőrség Pesten (1870–1874)

PARTRENDÖRSÉG PESTEN (1870-1874)

hajók kiköthessenek [...] azóta a panaszok minden oldalról egyre szaporodnak és ide vonatkozó bizonyítékok is kezeimbe szolgáltattak.”43

43 BFL IV.1303.f I. 27/1870. 413-424.

Thaisz főkapitány kijelölt egy kapitánysági írnokot, aki egy partbiztos kíséretében helyszíni bejárást tartott, hogy szemrevételezzék a partszakaszok valós rendjét. Az általuk észlelt és a főkapitány elé terjesztett főbb észrevételek a következők voltak:

1. tanácsilag

kiosztott kikötőhelyeken való kirakodás megengedése másoknak;

2. a

városi „kőtér” elfoglalása idegen hajók által, amiből Pestnek hátránya származik;

3. a

partkapitány saját hatáskörben állított ki kikötési engedélyeket, amihez nem volt joga;

4. a

tanácsi felszólításra a rossz helyen lévő téglakupacokról azt állította, hogy régóta ott vannak, de Thaisz vizsgálata előtt igyekezett eltüntetni onnan.

A főkapitány a fenti tapasztalatokat összevetve Guma György, illetve a beosztottjai, valamint az ügyfelek nyilatkozatával, az alábbi értékelésében számolt be a pesti tanácsnak: „A partkapitány úr nyilatkozatára tett észrevételeim berekesztése után szükségesnek tartom a Tekintetes Tanács figyelmét arra irányozni, miszerint 8 hónapi próbaidő lefolyása után azon meggyőződésre jutottam, miszerint Guma úr megközelítőleg sem bír annyi készültséggel, mely mellett oly fontos hivatalt, mint a partkapitányságot, képes lenne vezetni; elég legyen felhoznom azt, hogy a neki kiadott utasításokat elolvasni nem tudja, a tartalmát pedig - ha neki többször megmagyaráztatik is - vagy éppen nem, vagy pedig igen ritkán tudja helyesen felfogni.

Az ebből folyó következmények tehát igen közel feküsznek, és első sorban abban nyilatkoznak, hogy a Dunaparton folytonos zavar és rendetlenség uralkodik, hogy Guma úr alárendeltjeinél maga irányában nem tud tiszteletet gerjeszteni, és mivel hivatalos eljárásainál vastag botlásokat tesz, több ízben nemcsak mások előtt — de a felek előtt is nevetség tárgyává szokott lenni. Szellemi tekintetben alárendeltségénél fogva tehát a melléje rendelt írnoknak kell a partkapitányságot amennyire tőle kitelik, akarva, nem akarva vezetni, mire az írnoknak — ki állásánál fogva csak leírásra és apróbb dolgok fogalmazására van kinevezve — évi 500 forintnyi fizetés mellett kedve nincsen.

Mivel pedig a partkapitány a legegyszerűbb jelentés fogalmazására nem képes, kénytelen az említett írnok nemcsak a saját, hanem a partkapitány teendőit is úgy, ahogy tudja végezni, miáltal ezen két hivatalnok közt a súrlódások és személyeskedések napirenden vannak. Feleslegesnek tartom bővebben körülvonalazni mindazon hátrányokat, melyek abból származnak, ha a hivatalfőnöknek alárendeltjeinél tekintélye nincsen, és ha bármelyik rendbiztosnak több készültsége és 904