Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Herédi Attila: Partrendőrség Pesten (1870–1874)
HERÉDI ATTILA termékeinek a mennyisége (például aszályos években kevesebb gabona érkezett, vagy financiális okokból a város olykor kevesebb építőanyagot igényelt stb.). A partbérletek kezelése (partok felosztása, engedélyek kiadása, díjak beszedése) a tanácsi hivatalnokok feladata volt, akik a rendőri közegeket (biztosokat és poroszlókat) használták fel a kirótt partdíjak összegyűjtésére, ők a beszedett öszszegeket a város házipénztárába szolgáltatták be.24 Tulajdonképpen az eljárás menete nem sokban különbözött a piaci árusok által a vásárok alkalmával fizetendő helypénz szedésétől, amely a vásárfelügyelő alapvető teendője volt. 24 A rakodóhelyek elvi felosztását a városegyesítést követően a budapesti fővárosi tanács Dunapartbeosztási Bizottsága végezte, Várady Károly képviselő vezetésével. BFL IV.1407.b VII. 599/1874. 25 A dunai hajózást ugyan sokáig az Első Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) monopóliumként uralta, de 1856-tól megszűnt az osztrák vállalat ezen kiváltsága, így sok más hajó érkezett a városba. Holló Szilvia Andrea - Zsigmond Gábor: A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig. Hajóépítés Budapesten. Bp. 2013. 46. 26 A belügyminiszteri rendelet két hétben határozta meg azt az időszakot, ameddig az építőanyagok a rakparton maradhattak, ez után pótdíjat kellett fizetni a tárolásért. BFL IV.1303T. I. 330/1872. 43-44. Azonban a „váratlanul felbukkanó”25 (vagyis nem rendszeres árubeszállító) vízi járművek kikötésének figyelemmel kísérése, az ezek által fizetendő partdíjak begyűjtése ugyanolyan fontos feladat volt — főleg, hogy egyes hajók nem is rakodtak ki a pesti Duna-parton, hanem az üzletet a „hullámok hátán” kötötték meg, és a rakodás, valamint a kikötés díját a vásárlóikra hárították. Az ilyen, Pestet nem rendszeresen látogató vízi járművek számára is szabad kikötési lehetőséget kellett biztosítani, ami a korabeli kommunikációs lehetőségek mellett egyáltalán nem volt egyszerű. Az eseti kikötési engedélyeket a pesti főkapitány volt jogosult kiadni. A piacozókkal ellentétben a hajókból kirakott áruféleségek legtöbbjét - már csak mennyiségét vagy tömegét tekintve is - egy darabig még a helyszínen kellett tárolni, tehát a vásározók által fizetett helypénzhez képest a rakpartokon bizonyos „türelmi ideig” szabadon tárolhatták az építőanyagokat.26 Az egyes üzletek meghiúsulása (például az eladó és a vevő közötti pénzügyi vagy minőségbeli viták) esetén gyakran előfordult, hogy „bitang”, azaz gazdátlan áru maradt a parton, amely amellett, hogy foglalta rakpartot és akadályozta a szabad közlekedést, további munkát adott a tanácsnak az ilyen termékek elárverezésével vagy elszállításuk megszervezésével kapcsolatban. A Duna-parti állapotok, a felszínre került problémák a pesti lakosok számára is jól láthatók voltak; nem véletlen, hogy a sajtó is sürgetőleg szólalt fel a helyzet rendezését követelve: „Máshol annyi helyen, mint amennyi nálunk rendelkezés alatt áll, négyszer annyi s még nagyobb forgalom talál biztos és elegendő támpontot. Nálunk a főváros homlokzatán végignyúló partnak csak csekély része használható fel a nagyobb gőzhajók kikötőjéül. Alul és felül is holt vizek, csavarodások, sekélyek fenyegetnek, s maholnap ott leszünk, hogy a százféle folyami szállítmányt kénytelenek leszünk szemünk előtt eleresztgetni, csak azért, mert a szabályozás, a folyamrendezés 899
