Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Ordasi Ágnes: A faipar és fakereskedelem térformáló hatása a dualizmus kori Fiumében
A FAIPAR ÉS FAKERESKEDELEM TÉRFORMÁLÓ HATÁSA A DUALIZMUS KORI FIUMÉBEN intenzitását, dinamikáját és irányát. A rendelkezésre álló tér szűkössége egyaránt aggasztotta a központi kormányzatot és a helyi lakosságot. A Magyar Királyság egyetlen tengeri kikötővárosát a magyar kabinetek kiemelt stratégiai pontként kezelték és fontos szerepet szántak neki közgazdasági és külpolitikai törekvéseik megvalósításában. Fiume egyszerre funkcionált „hídként és ajtóként” a világ, valamint Magyarország felé.9 A város kivételes helyzete így megkülönböztetett bánásmóddal párosult, ami közigazgatási, kulturális, politikai és gazdasági szinten is megmutatkozott. Az állam municipális autonómiát biztosított számára, és egy ideig fenntartotta Fiume 1719-től meglévő szabadkikötői státuszát, amivel a városvezetőség kezében hagyta a vámtételek megállapításának jogát. A magyar kormányok hatalomgyakorlása szempontjából lényeges gyakorlat volt, hogy a horvátokkal szemben a helyi olasz nyelvű elitekre támaszkodtak, akiknek támogatását nyelvi és kulturális jogok biztosításával kívánták elnyerni. Az egymásrautaltság azonban kölcsönös volt. Az olasz nyelvű elitek is számítottak a mindenkori magyar kormány támogatására és a magyar, valamint külföldi tőke beáramlására.10 9 Georg Simmel: Híd és ajtó. Ózer Katalin fordítása. Híd 71. (2007) 2. sz. 30-35. 10 Ordasi Agnes: Társadalom és állam viszonya Hűmében a dualizmus korában. A magyar állami hatalomgyakorlás lehetőségei, eszközei és korlátái Fiumében. Doktori (PhD) értekezés. Károli Gáspár Református Egyetem. Bp. 2022. 11 Pelles Márton - Zsigmond Gábor: A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története, 1868-1921. Szombathely 2021. 12 Zsigmond Gábor: A magyar tengerészeti kereskedelem az első világháborúban. Doktori (PhD) értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Bp. 2011. 4. A város helyzete szempontjából legalább ennyire jelentősnek bizonyult a magyar kormányok modernizáló programja, amely a városfejlesztés mellett kiterjedt a kikötőépítésre, a szárazföldi és tengeri infrastrukturális hálózat fejlesztésére, valamint a kereskedelmi és ipari tevékenységek felkarolására. Pelles Márton és Zsigmond Gábor szerint a magyar állam hozzávetőlegesen 100 millió aranykoronát költött a fiumei kikötőre és a partmenti feltöltésekre, továbbá óriási összegeket invesztált a Fiume központtal megteremtett magyar kereskedelmi tengerészeibe.11 A beruházások hatására korábban nem tapasztalt ütemű fejlődés indult meg, és az egykor kis halászfalunak csúfolt Fiúmét a világháború előtti években már Európa tizedik legforgalmasabb kikötővárosaként tartották számon.12 A fejlődésnek azonban megvoltak az árnyoldalai is. Az 1880—1890-es években alapított, gyakran állami monopóliumokkal felruházott nagyvállalatok ugyanis háttérbe szorították a helyi kisiparosokat és kiskereskedőket. A fiumei társadalom ezért mind kritikusabban viszonyult a magyar államhoz, amit a kormányok centralizáló törekvései csak fokoztak. A helyzetet súlyosbította, hogy bár az állam kereskedelemélénkítő intézkedései ösztönző hatást gyakoroltak a fiumei 8
