Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy András: Halálos együttérzés. A „magyar ügy” és az ENSZ, 1956-1963 (Kecskés D. Gusztáv)
TÖRTÉNETI IRODALOM szakirodalomban. A világpolitikai összefüggéseket Békés Csaba vizsgálta elsőként (Az 1956- os magyar forradalom a világpolitikában. Bp. 2007. 109-115.). Értelmezése szerint a kérdés megvitatása az ENSZ Közgyűlésében az USA által megrendezett bírósági tárgyaláshoz volt hasonló, amelyben a cél az „ingadozó esküdtek”, vagyis a gyarmati rendszer felszámolása nyomán az 1950-es évek második felétől a nemzetközi politika színpadára lépő harmadik világ országainak megnyerése volt, hogy bemutassák a Szovjetunió „igazi arcát”. Békés Csaba és Kecskés D. Gusztáv 2006-ban közösen szerkesztett kötetben publikálta (A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben, 1956-1963. Tanulmányok, dokumentumok és kronológia. Bp. 2006. 239.) a magyar ügy részletes kronológiáját, a Magyarországgal foglalkozó közgyűlési határozatokat és más dokumentumokat. Borhi László az ENSZ-beli magyar ügyet a magyar-amerikai kapcsolatok kontextusában tárgyalja, amelynek döntő szerepe volt az ügy levételében a Közgyűlés napirendjéről 1962-ben {Borhi László: Nagyhatalmi érdekek hálójában. Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig. Bp. 2015.). Jelen sorok írója az ENSZ által az 1956-os magyar menekültek érdekében szervezett pénzgyűjtési és sajtókampányról, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt szerepéről írt tanulmányokat. Nagy András most bemutatott monográfiájának fontos előzménye volt Bang-Jensenről írott kötete {Nagy András: A Bang-Jensen ügy. ‘56 nyugati ellENSZélben. Bp. 2005). Nagy András a könyve megírásáig megjelent tudományos eredményeket pontosan hivatkozva veszi figyelembe. Műve azonban a szakirodalom által eddig feltárt ismeretanyagot nagyban kibővíti, így a kötet a témára vonatkozó első számú referenciává válik. Rendkívül változatos és bőséges forrásbázisát értő módon, forráskritikával használja fel. Műve több mint negyedszázados, kitartó, különösen széleskörű kutatásokon alapszik, ami lehetővé teszi a kötetben bemutatott folyamatok valóban globális hátterű elemzését. Legfontosabb forrásai közt említendők a hivatalos ENSZ-dokumentumok mellett az ENSZ Titkárságának belső, titkos iratai, amelyek közül a Bang-Jensen ügyre vonatkozó anyagok csak a legutóbbi időben váltak kutathatóvá a szerző számára. Ugyancsak fontos dokumentumok a magyar diplomácia működésében döntő jelentőségű titkosszolgálati iratok a New York-i magyar ENSZ Misszió és az emigránsok tevékenységének rekonstruálásához. Szintén fontos adalékokkal szolgálnak az ausztrál külügyi dokumentumok, akárcsak Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár személyes feljegyzései, naplója. Éppen a forrásbázis különleges változatossága tette lehetővé a történet megannyi apró, mégis fontos puzzle-elemének feltárását. Láthatjuk például, hogy a magyar titkosszolgálat hozzáfért a budapesti francia követség kódolt üzeneteihez, és azokon keresztül követhette a főtitkár tervezett magyarországi látogatásával kapcsolatos francia értesüléseket. A könyvben feldolgozott történet az egyes fejezetek és alfejezetek által arányosan, mértéktartóan, logikusan, az olvasó számára jól felfogható módon van „adagolva” és egyben részekre osztva. A fejezetek egyenletes színvonalúak. Nagy András logikusan határozta meg a tematika időbeli kereteit: a történet Magyarország 1955-ös ENSZ-felvételének előzményeitől „a magyar kérdés”-nek az ENSZ Közgyűlés napirendjéről való levételéig és U Thant ENSZ főtitkár 1963-ban lezajlott magyarországi látogatásáig tart. Valóban így kerek a történet. Az ENSZ-beli események megértéséhez vázlatosan írni kellett magáról a forradalomról, főleg annak nemzetközi kontextusáról is, amit a szerző jó érzékkel megoldott, illetve megfelelő terjedelemben foglalt össze bonyolult folyamatokat, hogy megtartsa a tartalom kifejtésének arányait (például a magyar menekültek kiáramlásáról). A könyvet a szűk szakmai közönségen túl érdeklődéssel olvashatják a nemzetközi szervezetek, az ENSZ, a titkosszolgálatok és a hidegháborús korszak iránt érdeklődők is, különösen azért, mert stílusa gördülékeny, izgalmas és lebilincselő. A mű mondanivalóját erősíti, hogy a szerző nem csupán jártas a szépirodalomban, de maga is gyakorló író. A szerző a történtek rekonstrukciója során különösen gazdag forrásanyag felhasználásával elmegy a feltárás lehető827
