Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy András: Halálos együttérzés. A „magyar ügy” és az ENSZ, 1956-1963 (Kecskés D. Gusztáv)
TÖRTÉNETI IRODALOM ségeinek határáig. Az ismeretek természetes hézagait nem fantáziájával tölti ki, hanem kérdéseket fogalmaz meg, és becsületesen közli, hogy mi az, ami jelenlegi ismereteink szerint nem tudható (például az „ENSZ-kémek” ügye Magyarországon, szabotázs az ENSZ Titkárságán, Bang-Jensen halálának körülményei). A történelmi kontextus alapos ismerete révén képes kritikai vizsgálat alá venni a szereplők megnyilatkozásait. Jellemző a műre a finom irónia. Az ENSZ-jelentés ellen a Kádár-kormányzat által szervezett propagandakampány kapcsán például az alábbiakat olvashatjuk: „Nem csak a részletek voltak a végletekig groteszkek, de az egész tökéletesen abszurd: parasztasszonyok, bányászok, rabbik, akadémikusok, sportolók, írók tiltakoztak szigorúan szabályozott módon egy olyan dokumentum ellen, amit egyáltalán nem ismertek.” (163.) Nagy András időnként kacagtató humorral ír a helyzet groteszkségének illusztrálására. Például Leslie Munro ENSZ-megbízott szolgálatának lejártakor adott szűk körű fogadásáról így: „Hogy ennek ellenére három láda italt rendelt »Sir Leslie«, mégpedig a legjóbbakból, és mindezeket az ENSZ irattárában őrzött dokumentumok szerint »lezárt állapotban« szállíttatta irodájába, arra utalhatott, hogy a »magyar ügy« napirendről való lekerülése során minden volt kolléga legalább két üveg tömény italt fogyasztott, de az sincs kizárva, hogy a Különmegbízott alkoholizmusáról terjedő hírek megalapozottak voltak.” (295.) A szöveget különösen érdekessé teszi, hogy a szerző a történetmondásba beleszövi számos ellentmondásos személyiség mikrotörténetét (például Szennik György festőművészét, aki nemzetiszocialista propagandistából lett kommunista titkosügynök; az ügynöki múltú Pásztor Tamásét, aki az emigrációban igyekezett szabadulni megbízóitól; Szabó Miklósét, aki eljátszotta a meghasonlott emigráns vezető szerepét; továbbá magyar titkosügynök külügyi vezetőkét: Péter Jánosét, Szarka Károlyét és Rácz Pálét), ami az olvasó számára sokkal érthetőbbé és átélhetőbbé teszi a kort, mintha csupán világpolitikai összefüggésekről lenne szó. Arra az esetre, ha lesz a könyvnek második magyar kiadása vagy megjelenik a mű idegen nyelven, szeretnék néhány javaslattal élni. Tisztázni kellene, hogy az ENSZ Titkársága, noha a világszervezet egyik fő szerve, mégis csupán kisegítő és nem döntéshozó szerv az ENSZ rendszerén belül. Hiszen az ENSZ egy kormányközi szervezet, és a döntéseket a kormányok hozzák, igaz, multilaterális egyeztetés után. Javítani kellene továbbá néhány többször előforduló pontatlanságot: így például a „rendkívüli Közgyűlés” helyett „a Közgyűlés rendkívüli ülésszaka” kifejezést kellene alkalmazni. Szükséges ellenőrizni a „követ” - „követség”, illetve a „nagykövet” - „nagykövetség” kifejezések helyes használatát (például bécsi és belgrádi szovjet nagykövetség). A gyakran szereplő „Vöröskereszt” kifejezést pontosítani kell. Minden esetben meg kell határozni, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságról vagy a Vöröskereszt Társaságok Ligájáról van-e szó. Ellenőrizni kellene a szövegben, hogy az ÀVH mindig a megfelelő kontextusban szerepel-e. Amikor ENSZ-határozatról van szó, mindenkor jelezni kell, hogy a Biztonsági Tanács vagy a Közgyűlés határozata került-e szóba. Összességében Nagy András műve lenyűgöző mennyiségű releváns ismeretanyag és tény szintézise. Számos lényeges, új részletet közöl és illeszt be szervesen a történetmondás szövetébe. íme néhány példa. A szerző bemutatja Magyarország ENSZ-tagsági felvételének előzményeit és a New York-i Állandó Képviselet létrehozását. Felhívja a figyelmet a titkossszolgálatok meghatározó jelentőségére. Bemutatja az ügyben szerepet játszó „titkos munkatársakat”. Utal a magyar titkosszolgálat döntő szerepére „a magyar ügy” későbbi intézésében is. Nagy András könyvéből kibontakozik a Kádár-rendszer visszataszító ügynöki világa, emberek tömegének megnyomorítása és sokak megölése. Újdonságnak számít az ENSZ Titkárság és a magyar kormány közötti interakciók (táviratváltások) eddig legrészletesebb feltárása a forradalom időszakára és az azt követő hónapokra vonatkozóan. A szerző egymás mellé teszi azokat a tényeket, amelyek az ENSZ Titkárság illetékeseinek az Ötös Bizottság további lépéseivel szembeni szabotázsakciójára utalnak, s amelyek nyilván a szovjetek érde828
