Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Pilkhoffer Mónika: A városszerkezet és városkép átalakulása Pécsett a két világháború között
PILKHOFFER MÓNIKA Pécs a negyedik helyet foglalta el (Debrecen, Szeged és Miskolc után). A regionális központok közül egyrészt a lakosságszám növekedése, másrészt a pénzügyi mutatók terén emelkedett ki.9 9 Bán Gergely Károly: A magyar városhálózat hierarchiája és térszerkezete a két világháború között. In: Magyar gazdaságtörténeti évkönyv 2020. Hálózat és Hierarchia. Főszerk. Kövér György - Pogány Ágnes — Weisz Boglárka. Bp. 2020. 93—146. Meg kell jegyeznünk, hogy a szerző a lakosságszám növekedésének mértékét vitatja, mivel véleménye szerint a későbbi időpontban tartott népszámlálás torzítja az adatokat. 10 Nagy Imre Gábor: Pécs polgármesterei 1875-1940. Ai dinger János, Majorossy Imre, Nendtvich Andor és Makai István életútja. Pécs 2021. 265. 11 A Rigó, Fúrj és Gomba utcák által határolt terület valószínűleg a nagy múltú és tehetős Jankovich családról kapta a nevét. Pesti János: Pécs földrajzi neveinek eredete. Pécs 2004. 39. 12 A város tanácsa 1922-ben szabályozta a Weisz Ármin tulajdonát képező területet és előírta, hogy az új utcák nyitásának és a közművek kiépítésének a költségeit fele részben Weisz köteles állni. Pécs szab. kit. város törvényhatósági bizottságának 1922. évi július hó 12-én megtartott rendes közgyűléséről felvett jegyzőkönyv kivonata. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BaML) IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai F-34-51624/1944. 13 Keresetkimutatás a Pécs-Gyárváros Bengedúz utcában épülő szükséglakások építési munkáiról. MNL BaML IV. 1407. h. F-3576 1/1932. 14 Erdösi Ferenc: A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak alakulása a kapitalizmus korában. (MTA Dunántúli Tudományos Intézet Közlemények 6.) Pécs 1968. 94-95., 112-113., 64. Az 1920-as évek első felének építkezései Az 1920-as évek elején az egyik legnagyobb nehézséget a lakásínség jelentette. Az állami, illetve városi építkezéseket már az első világháború kitörését követően leállították,10 a magántőke pedig nemcsak a rossz gazdasági körülmények, de a kötött lakbérgazdálkodás miatt is távol tartotta magát a bérházak építésétől egészen az 1920-as évek második feléig. A lakáshiányt a Dráván túli területekről érkező menekültek tovább súlyosbították. Az áttelepülőket ideiglenesen a vakvágányokra kitolt vagonokban, illetve a későbbi repülőtér területén kialakított barakktáborban helyezték el. A Pécsre költözők jelentős része a külterületek olcsóbb telkein maga építtette fel komfort nélküli házát, sokszor alkalmilag szerzett építőanyagokból. Ennek következtében az 1920-as évek elején szegényes telepek jöttek létre a város peremterületein, ahol nem voltak kiépítve sem az utak, sem a közművek, a kicsi és rossz minőségű épületek pedig gyakran hatósági engedély nélkül épültek. Ilyen volt a Basamalomtól keletre fekvő Janko vich-telep, 11 a Bőrgyár mögötti terület, és Gyárvárosban a Mohácsi országút és a szénmosó közötti Weisz-telep.12 A város még 1932-ben is épített szükséglakásokat, például a gyárvárosi Bendegúz utcában.13 Amíg Pécs belterületi népessége 1910-1930 között „csupán” 20%-kal nőtt, addig a külterületi lakossága 158%-kal.14 Mindez hozzájárult a bányászkolóniák miatt amúgy is jelentős külterületi lakosság 83
