Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Ordasi Ágnes: A faipar és fakereskedelem térformáló hatása a dualizmus kori Fiumében
O RD ASI ÁGNES Fiume és a fiumei térhiány jelentősége Az 1868. évi horvát—magyar kiegyezés értelmében Fiume csaknem két évtizeddel Josip Jelacié 1848. évi bevonulását követően „különálló csatolt testként” ismét magyar fennhatóság alá került. Az 1868. évi közigazgatási átszervezés, illetve az 1870-ben kihirdetett fiumei provizórium számos ambivalens megítélésű adminisztratív, gazdasági, társadalmi és politikai változást hozott Fiume életébe. „Ez” a Fiume azonban sem kiterjedésében, sem részeiben nem felelt meg a reformkorban azonos névvel illetett közigazgatási egységnek. A horvát-magyar kiegyezési törvény 66.§-a ugyanis csupán Fiume városát, kikötőjét és kerületeit bízta a központi magyar kormányra; Buccari, valamint Fiume vármegye a Horvát Királyság része maradt.6 A város így a Karszt-hegység és a Quarnero-öböl földrajzi és környezeti adottságaival kiegészülve egy meglehetősen térhiányos állapotban találta magát. A környező települések leválasztása azonban nem lehetetlenítette el a helyi lakosság hagyományos összeköttetéseit.7 6 1868. évi XXX. te. 66.§. 7 Ordasi Agnes: Megy a vonat, megy a vonat Boszniába... ? A fiumei elitcsoportok és a bosnyák vasúti összeköttetés dilemmái. Kézirat. Megjelenés előtt. 8 A korabeli olasz megfelelője: Fiumara. Tanulmányomban a korabeli olasz nyelvű forrásokban is gyakran alkalmazott Recina szót használom. Az új állami fennhatóság a korábbiaktól eltérő jogszabályi kereteket, törvénykezési gyakorlatot és jogalkalmazást, valamint adózási formákat is eredményezett, nem beszélve a nyelv- és térhasználat vagy a politikai életben való részvétel lehetőségének feltételeiről. Míg az Ausztria és Horvátország közé enklávészerűen beékelődő Fiumében a magyar, addig a nyugatról közvetlenül szomszédos Isztriában az osztrák, a kikötővárost keletről határoló Recina-folyó túlpartján8 — tehát a Horvátországnak ítélt vidékeken — pedig a zágrábi báni kormányzat joghatósága érvényesült. Fiume városában és kerületében a magyar államhatalmat a mindenkori Fiumei és Magyar—Horvát Tengerparti királyi kormányzó gyakorolta, aki egyúttal a magyar kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó Fiumei Tengerészeti Hatóság elnöki posztját is betöltötte. Ez utóbbinál fogva a tengerészeti és kereskedelmi ügyekben a kormányzó joghatósága a Magyar Szent Korona országainak teljes tengerpartjára, azaz az egész magyar—horvát tengerpartra kiterjedt, legalábbis elvileg. A gyakorlatban jelentősek maradtak a korábban kialakultjogszokások, hagyományok és a diszkrecionális eljárások, arról nem beszélve, hogy a törvényi szabályozás alkalmazása sem mindig az előírtaknak megfelelően ment végbe. Azok a fizikai, közigazgatási és jogi korlátok, amelyek behatárolták Fiume mozgásterét, nagyban megszabták a kikötőváros fejlődésének és terjeszkedésének 7
