Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
A TRIANONI MENEKÜLTEK ELHELYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE ÉS A KISLAKÁSÉPÍTÉSEK DEBRECENBEN államsegély mellé 7 millió korona önrészt szavazott meg. A Szombathelyre eső pénzösszeg előteremtésének érdekében az állam segítséget nyújtott a városnak, hogy kedvező kölcsönhöz jusson, 5,25%-os kamat mellett. Az építkezések végül 20 millió koronára emelkedtek, a többletköltségek pedig fele részben a várost, illetve az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosságot terhelték. A három kétemeletes lakóház építési munkálatai 1922 áprilisában kezdődtek, az utolsó kislakások 1922 novemberében készültek el. Egy-egy épületben 6 kétszobás és 12 egyszobás kislakás kapott helyet.88 88 MelegaM.: Menekültlakások építése i. m. 89-93. 89 Perczel Olivér: A Hajdúság román megszállása, 1919-1920. In: Történeti tanulmányok XXVI. Szerk. Bárány Attila - Novák Ádám - Szakács János - Véber Zoltán. Debrecen 2018. 211. Miközben tehát Miskolcon 1922 nyarán már 70 kislakást átadtak, ősszel pedig 54-et Szombathelyen, Debrecenben csak két évvel később, 1924-ben készült el az első, mindössze nyolc ingatlan. A debreceni városatyák 1921 decemberében meglehetősen könnyelműen utasították el az állam ajánlatát, és amikor 1922 júliusában, rádöbbenve siralmas helyzetükre mégis igénybe szerették volna venni a kormányzati támogatást, a 300 millió koronás állami hitelkeret már kimerült. Miután az 1923-as év tárgyalásai is kudarcba fulladtak, az állam úgy döntött, hogy a város által felajánlott telken egyedül épít lakásokat. Debrecen város vezetése a végsőkig kitartott azon álláspontja mellett, miszerint a menekültek segélyezése és elhelyezése teljes egészében állami feladat, ezért a helyi gazdasági és politikai elitet tömörítő törvényhatósági bizottsági közgyűlés minden városi hozzájárulást a kormányzatnak tett egyfajta egyáltalán nem kötelező érvényű gesztusként értelmezett. Emiatt ragaszkodtak az állami kölcsön kamatmentességéhez, és ahhoz is, hogy a város fizetésképtelensége esetén az állam vállaljon garanciát a Debrecenre eső törlesztő részletek kifizetésére. Nem véletlen, hogy 1921 decemberében a közgyűlés csak az egyetemi lakások építéséhez járult hozzá, hiszen az a városra nézve semmilyen anyagi teherrel nem járt volna. Ezzel szemben a kormányzat egyfajta kollektív, minden törvényhatóságra és minden honpolgárra kiterjedő erőfeszítés jegyében szigorúan ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy a menekültek ellátása és elhelyezése „össznemzeti” feladat. (A város vezetés a későbbiekben felvett külföldi kölcsönökkel sem járt jobban, hiszen azok 7-8%-os kamatai rendre magasabbnak bizonyultak, mint amit korábban a kormány kedvezményesen biztosított volna városi önrész gyanánt.) Debrecen vonakodó magatartására részben magyarázattal szolgálhat a térség 11 hónapig tartó román megszállása. Miután a román hadsereg 1920 márciusában elhagyta a hajdúsági várost, a törvényhatóság összes kárát 2 milliárd 345 millió koronában állapították meg.89 Ha figyelembe vesszük, hogy az 1921- ben meghirdetett állami lakásépítő program összesen 300 millió koronát 78
