Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
KOLLÁR JÁNOS MIKLÓS félezer igénylés közül kellett kiválasztani azt a szerencsés 132 családot, amelyik kis csúszás után, december elején költözhetett be új otthonába. A jelentkezők között 32 személy volt városi tisztviselő, 47 családfő állami tisztviselő és 38 pályázó vasutas. Eszerint az átadott kislakások 80%-ába helyi vagy állami tisztviselők költöztek.85 A hatalmas érdeklődésnél és a köztisztviselők magas arányánál aligha kell meggyőzőbb bizonyíték a Debrecenben uralkodó lakáshelyzet kedvezőtlen állapotáról.86 85 A városi kislakásokat kiosztotta a tanács. Tiszántúli Hírlap, 1927. október 1. 3. 86 Szinte meg sem száradtak a lakások falai, amikor kiderült, hogy a közös fürdőszobákban nem helyeztek el fürdőkádakat, ezért a lakók panaszt tettek a városi Tanácsnál. Megoldásképpen gázfűtéses fürdőkádakat helyeztek el a sebtében fürdőszobákká alakított pinceszobákban, melyek használati díját a város személyenként 20 fillérben határozta meg. 87 Szüts I. G.: Barakkok i. m. 446. Miután Debrecen „önerőből”, azaz külföldi hitelek segítségével vágott bele az építkezésekbe, az állam nem tudta rákényszeríteni a városra azon akaratát, hogy az elkészült lakások legalább felébe menekültek („vagonlakók”) kerüljenek. Az 1924 őszén átadott lakások közül mindössze kettőről tudhatjuk biztosan, hogy azokat menekült családok kapták, a később elkészült ingatlanokról pedig nem rendelkezünk ilyen nyilvántartással. Az a tény azonban, hogy a debreceni városvezetés önállóan dönthetett az új kislakások sorsa felől, természetesen nem jelenti azt, hogy ne utaltak volna ki ingatlanokat menekülteknek is. Ezt az is valószínűsíti, hogy az 1927 októberében átadott kislakásokra jelentkezők között mindössze 32 városi tisztviselő volt, szemben a 85 állami tisztviselővel, akik között az akkori viszonyok ismeretében elképzelhetetlen, hogy ne lettek volna menekültek. Kitekintés, összefoglalás Ha értékelni szeretnénk Debrecen erőfeszítéseit a lakhatási válság enyhítése és a menekültek elhelyezésének érdekében, mindenképpen érdemes megvizsgálni más, főként vidéki városok e tárgyban tett intézkedéseit. Miskolcon 1920 és 1930 között csaknem 300 lakást építettek a menekültek és tisztviselők számára. A borsodi város elfogadta az 1921. évi 36. te. feltételeit, így az 1922 tavaszán kezdődő építkezésekhez ugyanakkora összeggel járult hozzá, mint a kormányzat, és az ingatlanok felébe az előírtak szerint vagonlakó családokat helyezett el. A megnövekedett anyagköltségek miatt 1922 júniusára 14 millió korona helyett végül 16 millióért épült fel összesen 8 háromszobás, 42 kétszobás és 20 egyszobás mellékhelyiséggel felszerelt lakás.87 A szombathelyi városvezetés 1922 márciusában döntött az állami kislakásépítő programban való részvétel mellett, és a 9 millió koronás, 2,5%-os kamatozású 77
