Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
(FÉL)POLGÁROK HADIÁLLAPOTBAN képviseletét, és a telkes gazdák dominálta tanáccsal kompromisszumot kötve, egyensúlyi politikát folytatott. így a bírói tisztség betöltése és az igazgatási hierarchiába való, a vármegyéhez fűződő viszony egyfajta kényszerét is hozó betagozódás fegyelmező ereje érvényesült, amivel eltávolodott korábbi képviseltjeitől. Működését a „szegényebb osztály” részéről már néhány hónap után a hatalmaskodás vádja érte,125 az ősz végére pedig elveszítette a támogatottságát is. 125 Politikai Újdonságok 11. (1865) 17. sz. 266. 126 1848. évi XXIII. te. 127 MNL BKML IV. 320. b 1. Mint az 1861. november 2-ai közgyűlés jegyzőkönyve. A tisztet addig birtokló Lőrincz István 15, a korábban a hivatalt már szintén ellátó Dobot János 200, míg Őri József tanácsnok 2, Záki Sándor tanácstag 256 voksot kapott. 128 1836. évi IX. te. Ahol a korábbiak során eltért a gyakorlat, ott a bírót és az esküdteket - az eddigi szokásoktól függetlenül - az ingatlan javakkal rendelkező lakosok választhatták. 129 Az 1848. évi XXIII. te. az V. tc-ben foglaltakhoz hasonlóan, bár annál némileg szigorúbban határozta meg a választásra jogosultak körét. Az úgynevezett kisvárosok - lakosságszámával ebbe a kategóriába esett Dunapataj is - értelmisége és tisztviselői számára az egy éves helyben lakás mellett évi 40 forint házbérfizetést írtak elő. A 100 forintnyi éves jövedelmi határt (V. te.) annak kétszeresére, 200 forintra emelték, két éves helyben lakás mellett. A jogalkotó azonban passzív választójog (választhatóság) esetében szinte semmilyen korlátot nem emelt, azzal „a város bármely telepedett lakosa, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül” rendelkezett. A választás pedig, szemben az országgyűlésivel, titkosan zajlott. Az 1861. november 2-ai helyi választást még a „megye törvényes állapotba való” gyors visszahelyezését remélő Nyáry Pál által felkért Mészöly Rudolf, járási csendbiztos és tiszteletbeli szolgabíró vezette le, amikor az 1848-as vonatkozó szabályozást126 alkalmazta. Nem múlt el még az érdekérvényesítés fél évtizeddel korábban indult mozgalmának a hatása, Lőrincz István után, aki elvesztette az iránta táplált bizalmat, a „háztulajdonosok” 1857-es bírósági keresetét jegyző egyik társát, Záki Sándort választották bíróvá.127 Az 1860-1861 fordulóján látott közéleti-hatalmi átrendeződés kezdeményeit a politikai környezet változása lassan megfojtotta. Az egy év múltán esedékes tisztújítás a községek belső igazgatásáról szóló, ismét hatályba léptetett 1836. évi IX. törvénycikk alapján, konzervatív-rendies jogi környezetben, járási gyámkodás mellett zajlott. A visszarendeződés kulcsmozzanata azonban nem a jog betűjében rejlett. A törvény ugyanis 1836-os megszületésekor választójogot biztosított „mind amaz oly helyeken, hol az eddig divatozott gyakorlat szerint a helybeli lakosok öszvessége minden különbség nélkül befolyt az Elöljárók választásába”.128 Tehát az 1862-ben újólag alkalmazott szabályozás — elviekben — az 1848-as (cenzusos) jogszabálynál jóval szélesebb kör joggyakorlását tette lehetővé.129 A járás új főszolgabírója, Dobos Sándor retrográd jogalkalmazói gyakorlata azonban a választók jelentékeny (zsellér-)hányadát a jelöltállításból már eleve kizárta. A turbulens társadalmi viszonyok stabilizálására törekvő igazgatás ugyancsak a gazdaelittel kooperált és annak a hatalmi restaurációját segítve avatkozott be az 756
