Századok – 2023

2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején

(FÉL)POLGÁROK HADIÁLLAPOTBAN

tolmácsolta a város kérvényét, s mivel az 1848-as vármegyei döntés opponálásáról volt szó, „föllépését igen kényesnek ismerte el”. A „lakostársai érzelmében” kifejtett érvelése a közgyűlés irányultságát figyelembe véve nem képviselhetett nyíltan felekezeti érdeksérelmet, ezért a lakosság számával és a választás helyének a megközelíthetőségével érvelt.37

Dunapataj főhelyi státuszát azonban a vármegye grémiuma nem változtatta meg, ugyanis céljai is változatlanok maradtak. Ennek megértéséhez vissza kell lépni az időben.

37 Sürgöny, 1861. február 14. 2.

38 MNL PVML IV. 3-a 1. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. 2950/1848 sz. A kilences számú választókerülethez Dunapataj (5204 lakos) mellett a következő nyolc település került: Foktő (2792), Kalocsa (10 171), Úszód (1650), Szentbenedek (1134), Géderlak (1169), Vadkert (3889), Kiskőrös (5079), Ordas (1073).

39 A Néplapot több, rövid életű lapkiadási kísérlet után 1878-ban alapították. Első felelős szerkesztője Haynald Lajos érsek pártfogoltja, a tanítóképző intézeti igazgató és néppárti politikus, Mócsy Antal (1842-1900) volt.

A rendi országgyűléseket felváltó népképviseleti rendszert életbe léptető 1848. évi V. törvénycikk Pest-Pilis-Solt vármegyét - az önállóan követet küldő községeket nem számítva - tíz országgyűlési követ állításának a jogával ruházta fel. A választókerületi felosztást a vármegyei tisztikar az április 29-én rendezett kisgyűlésen végezte el. A dunapataji kerület megalkotása során a jogalkalmazói grémium nagy mértékben figyelmen kívül hagyta az egyébként nagy döntési szabadságot biztosító törvény iránymutatásait.

Kilenc település összesen 32 161 lakóját sorolták a kilences számú dunapataji választókerületbe.38

Szembeötlő és a vármegyei gyakorlatban példa nélküli volt, hogy a sárközi térségben kulturális-gazdasági centrum szerepét betöltő Kalocsát mint központot mellőzték, holott lakosságszáma csaknem duplája volt a székhellyé tett mezővárosénak. De az is aggályokat vetett fel a kortársakban, hogy a kerület keleti felét alkotó Vadkert (ma: Soltvadkert) és Kiskőrös községek választói csak nehezen közelíthették meg a központot, márpedig a voksokat a korabeli szabályok szerint csak a főhelyen megjelenve lehetett leadni. így a „lakásuk helyén kívül szavazandó választók könnyebbsége” sérült, ugyanis a főhelyre éppen Kalocsán keresztül, vagy csak jelentős kitérővel északkelet felől, a már szomszédos kerülethez tartozó Akasztón és a pusztákon át érkezhettek a jogaikat gyakorolni szándékozók.

A vármegyei dokumentumok ugyanakkor csak a döntés meghozatalának elveit és a tényét rögzítik, annak a hátteréről nem számolnak be. Erről már a neoabszolutizmus idején, részben a dualizmusban keletkezett sajtóból tájékozódhatunk valamiképp. A konklúziót e tekintetben a Sárköz meghatározó lapja, az 1878- tól megjelenő Kalocsai Néplapé vonta meg a létrejött választókerület „kasza vagy 740