Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Lorenzo Venuti: Túllépni az Aranycsapaton. A sport mint a kulturális diplomácia eszköze a magyar forradalom után (1956–1960)
TÚLLÉPNI AZ ARANYCSAPATON sikerült igazolnia nemzetközi versenyképességét. Az olimpia befejezése után a kommunista UUnita még mindig tiszteletre méltó példaként emlegette Magyarországot," a tekintélyes La Stampa pedig még a kommunista rezsimeket kritizáló cikkeiben is elismerte, hogy a Kádár-rezsim előnyösen különbözik a néhány évvel korábbitól. A kelet-európai turisták érkezése kapcsán a lap emlékezett arra, hogy a magyar kormány „érzékelve a polgárok élénk érdeklődését, hűen a politikailag kevésbé fontos ügyekben alkalmazott lélektani lazítás taktikájához”, sorsolás és rejtvénypályázat útján mintegy 800 főnek ajándékozott útijegyet Rómába, s így jóval nagyvonalúbbnak mutatkozott a csehszlovák és a lengyel hatóságoknál.100 99 Proibito lo sport a migliaia di giovani: mancano i campi le piscine e le palestre. L’Unità, 1960. szeptember 17. 4. 100 Enzo Bettiza: Il miraggio delle Olimpiadi per i giovani d”oltrecortina”. La Stampa, 1960. március 30. 7. 101 Aromái követségtől a Külügyminisztériumhoz, 1960. szept. 19. HU-MNL-OL-XIX-J-l-K-136 (18. d.) 102 Péteri György: A keresleti oldal bősége. Az 1956 utáni társadalmi szerződésről a kommunista Magyarországon. Kelet-Közép-Európa 43. (2016) 330-331. 103 Rainer M. János: Helyezkedés a csúcson, avagy Kádár János néhány boldog éve, 1958-1962. In: Ki volt Kádár? Szerk. Rácz Árpád. Bp. 2001. 71-77. A magyar sportolók végül az érmek számát tekintve a hatodik, az éremtáblázaton pedig a hetedik helyen végeztek Rómában. Ez az eredmény alig maradt el a magyar vezetőség várakozásaitól, és ismét meglepte a nemzetközi megfigyelőket. A római magyar követség beszámolója szerint Avery Brundage, a NOB elnöke elismerően mutatott rá, hogy ez a teljesítmény valóságos sportcsoda a mindössze tízmillió lakosú kis ország részéről.101 Kitekintés A római olimpia idején a magyar kormányzat már maga mögött hagyta a megtorlások időszakát, és olyan politikát folytatott, amellyel megpróbálta megszerezni a lakosság támogatását a rendszer konszolidálásához.102 Ennek közvetett következményeként a sport veszített társadalmi és politikai súlyából, és már egyre kisebb szerepe volt a lakosság mozgósításában. S bár továbbra is fontos társadalmi tényező maradt, legitimációs eszközként is veszített a jelentőségéből. A politikai irányváltást az 1963-as amnesztia szimbolikusan és ténylegesen is megpecsételte. Mérséklődött az állam beavatkozása az állampolgárok személyes ügyeibe, annak a hallgatólagos „kiegyezésnek” a jegyében, amelyben - mintegy ellentételezésként — az egyének lemondtak a nyílt ellenállásról.103 A sport ekkorra már nemzetközi szempontból sem tölthette be korábbi funkcióját. Bár a magyar kultúrdiplomácia - különösen a dekolonizációs folyamatból 730
