Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Csillag Péter: Az erdélyi labdarúgás kérdései a második bécsi döntés után (1940–1945)
KL ERDÉLYI LABDARÚGÁS KÉRDÉSEI A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS UTÁN (1940-1945) idegen hangzású nevek magyarítását vagy az elrománosított nevek visszamagyarítását, illetve a magyar nevek elrománosítását takarta.94 A névátírások olyan zavaros helyzethez vezettek, mint Csákány Jenőé, a KAC játékosáé, akit az akkori román és magyar sajtóban a következő neveken szerepeltettek: Sckany, Sakani, Scakany, Szakany, Csákány, Ciocan, Ciocani, Ciaclani, Tacani, Cioclanu, Ciacon.95 A felvetett belgrádi értekezlet végül alighanem elmaradt, a magyar sajtó szűkszavú és kissé ködös híreiből azonban tudjuk, hogy a Román Labdarúgó Szövetség képviseletében Telea Virgil sportvezető 1941 májusában Budapesten egyeztetett az MLSZ vezetőivel a román sérelemről. „Értesülésünk szerint a Romániából Magyarországba került játékosok igazolása ügyében tárgyalt” - írta a Nemzeti Sporté megegyezésről vagy bármilyen érdemleges fejleményről azonban nem esett szó. Sérelemnek és nyilvánvaló szakmai veszteségnek számított román szempontból a válogatottat cserélő játékosok választása: a vizsgált időszakban a korábbi román válogatottak közül Bodola Gyula, Kovács I Miklós, Marosvári Béla és Sárvári-Spielmann Ferenc játszott magyar színekben. Perényi-Pecsovszky József és Mészáros Ferenc az átmeneti években mutatkozott be magyar oldalon, és később lett román válogatott, Tóth III Mátyás 1939 és 1943 között Magyarország, 1946-ban Románia, 1947-1948-ban ismét Magyarország képviseletében szerepelt. 94 Csillag Péter: Kolozsvári futballélet 1945 előtt. ( https://bit.ly/41F6aJm , letöltés 2022. aug. 31.) Az eredeti nevet tulajdonosa sokszor „vitte magával”, a lapokban gyakran kötőjellel elválasztva, együttesen említették az idegen és a magyar változatot. A második bécsi döntés és a világháború vége között a következő kétnevű erdélyi - vagy erdélyi, illetve romániai kötődésű - játékosok szerepeltek NB I-es magyar csapatokban: Demetrovics-Deményi Rezső (NAC), Scherz-Fuszek Kamill (NAC), Fernbach-Ferenczi Antal (KAC, NAC), Marksteiner-Marosvári Béla (WMFC), Pecsovszky-Perényi József (NAC, KAC), Prassler-Praszler Gyula (Nagybánya), Reinhardt-Radnai János (Újvidék, KAC, KMSE), Sepci-Sepsy András (Nagybánya), Simatoc-Szegedi Miklós (NAC, Nemzeti Vasas), Slivat-Szilvási József (Gamma, Budafok), Spielmann-Sárvári Ferenc (NAC), Stiebinger-Barna János (Elektromos, NAC), Turner-Tolnai Béla (KAC), Weber-Vécsey Adolf (Kispest, NAC), Weimbach-Verbőczi Gábor (KAC). 95 László Ferenc: Ezredvégi arcképcsarnok (10/i). Ezüst- és bronzérmes úton. Szabadság, 1999. augusztus 14. 96 Magyar-román labdarúgó-tárgyalások. Nemzeti Sport, 1941. május 22. 2. Nagyvárad és Kolozsvár tündöklése Futballszakmai szempontból az 1940-ben visszatért partiumi és erdélyi országrész leglátványosabb sikerét az 1943-1944-es idény hozta el: a Nagyváradi AC — a Budapest vonzáskörzetén kívül eső csapatok közül elsőként — megnyerte az NB Les bajnokságot, a bajnoki bronzérmes Kolozsvári AC pedig a döntőig jutott a Magyar Kupában. A kolozsváriak mindkét terepen a Ferencvárossal szemben maradtak alul, az NB I-ben rosszabb gólarányuk miatt bukták el a második helyet, a kupadöntőben pedig a budapesti 2:2 után a kolozsvári KEAC pályáján (1:3) 680
