Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Csillag Péter: Az erdélyi labdarúgás kérdései a második bécsi döntés után (1940–1945)
CSILLAG PÉTER- saját hatalmi pozícióját féltő vagy éppen a felhígulástól tartó - egyesületek képviselői előtt. A kolozsvári napilap értékelése pontosan világított rá a fő tanulságra, egyúttal Budapestnek is üzenve kijelölte az erdélyi labdarúgók útját a magyar válogatottba. „A vasárnapi mérkőzésen kiderült, hogy bizony Erdély futballsportja jelenleg magasabb nívón áll, mint az anyaországé. És ezen a mérkőzésen derült ki, hogy a szövetségi kapitány milyen súlyosat hibázott, amikor - szembehelyezkedve a közhangulattal és minden szakszerűséggel - inkább a letört nagyságokat állította be a magyar nemzeti futballcsapatba, mint a ragyogó képességű és formában lévő erdélyi fiúkat. Bodolának, Spielmannak, Dohainak és a többi erdélyi futballkiválóságoknak a válogatottban van a helye. Futballsportunkban is az erdélyi szellemnek kell utat mutatnia!”36 36 Erdély futballsportja jelenleg magasabb nívón áll, mint az anyaországé. Ellenzék, 1940. október 15. 7. 37 Ferencváros-Erdély válogatottja 3:1. Keleti Újság, 1941. jún. 4. 7. Ugyanebben a lapszámban olvashatunk arról, hogy a javarészt békéscsabaiakból álló Körösvidék válogatottja Kolozsváron járt, és előbb 4:2-es vereséget szenvedett a KAC-tól, majd 4:1-re kikapott Kolozsvár válogatottjától. Mint később kitérünk rá, az említett hármasból Bodola Gyula és Sárvári- Spielmann Ferenc esetében a követelés megvalósult. Tanulságos böngészni a Ferencváros ellen pályára lépő tizenegy nevet, az erdélyi futball korabeli elitjét és részben a városok közötti erőviszonyokat is megismerhetjük belőle. így állt fel Erdély válogatottja a második bécsi döntés után alig egy hónappal: Hevesi (Nagybánya) - Dómján (Nagybánya), Vass (Kolozsvár) - Diményi-Demetrovics (Nagyvárad), Juhász (Nagyvárad), Szaniszló (Kolozsvár) — Lukács (Kolozsvár), Kovács János (Nagyvárad), Sárvári (Nagyvárad), Bodola (Nagyvárad), Dobai (Kolozsvár). Öt nagyváradi, négy kolozsvári és két nagybányai játékos szerepelt a csapatban, viszonylag pontos képet nyújtva az erdélyi futballtérkép meghatározó helyszíneiről. Hogy néhány hónappal később, az NB I-be jutásért vívott harc során Nagybánya háttérbe szorult Nagyvárad és Kolozsvár mögött, részben szintén a budapesti tervek lecsapódásaként értelmezhető. Anyaországi és erdélyi csapatok reprezentatív mérkőzéseire a következő hónapokban is sor került, Budapesten érezhető szándék mutatkozott arra, hogy megmaradjanak a pozitív Erdély-kép ápolására alkalmas találkozások, még ha bizonyos vonakodást lehetett is tapasztalni a fővárosi csapatok részéről. így is játszottak például Budapest válogatott-Erdély válogatott vagy Nagyvárad-Budapesti amatőr válogatott mérkőzést, a Ferencváros pedig 1941. június 2-án a népligeti diáksporttelepen 3:l-re visszavágott az Erdély-válogatottnak. A másnapi tudósításokból már hiányzott az októberi cikkeket megtöltő pátosz és lelkesültség, addigra kialakultak az új futballrendszer keretei, a kolozsvári Keleti Újság is megelégedett a következő, igen visszafogott dicsérettel: „Erdély válogatottja megfelelt a várakozásnak.”37 665
