Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Csillag Péter: Az erdélyi labdarúgás kérdései a második bécsi döntés után (1940–1945)
KL ERDÉLYI LABDARÚGÁS KÉRDÉSEI A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS UTÁN (1940-1945) Kevéssé érte el a célját az 1940-1941-es szezon holtidényére kiírt, kezdetben Téli Kupaként, majd Erdély Kupaként futó torna, amellyel a visszatérés ünneplése mellett az erdélyi csapatok mérkőzéshiányát igyekeztek volna pótolni, valamint elősegíteni későbbi beilleszkedésüket a magyar bajnokságba. A zilált állapotokból kifolyólag a tervezett négy egyesületből (Nagyváradi AC, Kolozsvári AC, Nagybányai SE, Marosvásárhelyi SE) csak kettő, a Nagyvárad és a Kolozsvár indult el a versenyen, a kupa további mezőnyét anyaországi egyesületekkel töltötték fel: az „alapszakaszban” részt vett a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvény társaság Sportegyesülete (BSZKRT SE), a Weiss Manfréd Futball Club (WMFC), az Elektromos és a Szeged, a döntőben pedig a kiemelt Ferencváros várt a hatos kör győztesére. Erdély képviselői a várakozás alatt szerepeltek, az Erdély Kupát végül a csepeli WMFC nyerte meg. Érdekesség, hogy a győztes együttes csupán egy évvel később, 1942. február 7-én ünnepelte meg a sikert, és - az eseményről beszámoló Édes Erdély, itt vagyunk! című cikk híradása szerint - az ünnepi alkalom másodlagos programpontjaként átvette Gidófalvy Páltól az előző évi NB I-es bajnoki elsőségért járó aranyérmeket.38 Az elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő késlekedést az Erdély Kupa alacsony megbecsültségével indokolhatjuk, az írásból kitűnő fordított fontossági sorrendet pedig azzal, hogy a hivatalos kommunikációban propagandaérdekből a nívótlan erdélyi tornát vették előbbre a rendes bajnoki szereplésnél. 38 Édes Erdély itt vagyunk...! Nemzeti Sport 1942. február 8. 4. A nap zárásaként - innen idézzük a cikket - „következett a vacsora, amely után Dudás János vezetésével pompás énekkar alakult. Hazafias, bús és víg dalok szerepeltek a műsoron. A késő éjszakai órákig daloltak a fiúk. A legidőszerűbb és a legmegkapóbb dal mindenesetre az Erdélyi induló volt.” Noha a program Erdélyhez csak közvetve kapcsolódott, részben a visszacsatolás érzelmi hullámainak késői meglovagolását fedezhetjük fel az 1943-ban, Mátyás király születésének 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kigondolásában. Az egész sportéletet megmozgató, nyilvánvalóan katonai szempontból kívánatos program bejelentésénél az OSK hangsúlyozta: kevéssé érdekli a történészek vitája Hunyadi Mátyás pontos születési dátumáról, a sport aktuális igényei miatt az emlékévet 1943-ban tartják. A makacs eltökéltség szintén a politikai szándékot feltételezi. A kezdeményezés több szállal kapcsolódott Erdélyhez és Mátyás király szülővárosához, Kolozsvárhoz. Hogy mást ne említsünk, itt tartotta 1942 végén a programmal kapcsolatos csúcstalálkozóját az OSK Tárczay- Felicides Román miniszteri osztályfőnök jelenlétében. Az emlékév keretében elrendelték, hogy minden szövetség köteles legalább egy versenyét Mátyás királyról elnevezni (a labdarúgásban a Magyar Kupa kapta a Mátyás király emlékverseny nevet, amelyet egyébként aztán még a sportújságok is csak ritkán használtak), továbbá 10 ezer pengőt és Mátyás király-pajzsot ajánlottak fel annak az 666
